Ki többet bír mint amire képes egy pillanatig boldog, szokatlan , szívében hevülnek lázas remények magában jobban hisz , izgatottan.
S a szenvedély mely múlik lassan kihűlt pernyeként hull lázongóan testében csak nyugtalanság marad szelíd szívében kéjjel borzolódnak
örök kételyek , keresve nyugalmat göröngyös talajon kecsesen , puhán egyedül kóborol percek izgalmában őszülő árnyékában torzan botorkál.
Valami sajog azért bent szüntelen bár kívül úgy tűnik minden rendben éles harc folyik test és szív között megfagyott ember vér rideg küszöbén.
És suhognak gyászos kongó szavak feje fölött keringnek némaságok védtelen testén pöre iszonyatok egyenes rendben búsan felsorakoznak.{W.B.} |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése