Rabságban-------Vilhelem Margareta

  

Míg alkonyomban kutatok
mostoha sorsomig hatolók
lázad sejtjeimben a vér 
remegek hogy hozzád elér. 


Mily csökönyös akarattal
gomolyognak kuszán hegek
halmozódnak bezárt bogokkal
pórusaimat betöltve téveteg.


Mert rabul estem levegőtlen
csapdák katlanjának mélyére
tikkadva kapkodók hihetetlent
várom durranni az utolsó ítéletet.



Kijátszva vesző énem akaratát
sorsom szeszélye kegyetlen
rab maradok tovább megtörten 
                                 az éteres túlvilág remegésében.. {W.B.}