A harag mementója------Vilhelem Margareta

Akkor még törékeny testemben
kalapált vidámságom örülten
baráti selymem magamon viseltem
és simogattak áldott kezek 

vérem lüktetett bugyborékolva
s nyílt csatát kerestem lázongva
miközben ajtók nyikorogtak tárulva
s megedzetten vért szimatolva

harapásnyira volt a végzetem 
útjaimon búza kévés keresztek
nyári hangulatom torlaszolták
orrom illatosan csiklandozták

míg a rozsdás fészer kelepelt
szárnyak repdestek bármerre
a sebezhetetlen kék ég alatt 
mindenhol zene szóra lépkedtem .


Úsztam az égnek tengerében
keresve titkok szilárd megfejtését 
de némán kondult az esti harang
lánggal válaszolt szívemben harag

a harang nyelve meglódult hirtelen 
lengette ürességét szívemben
de csatám soha meg nem nyertem.
de kalapom mindig leemeltem .