Vajon van-e valami miért érdemes valami csodás szemfényvesztés , csókos asszonyi mosolyom oly kevés késői siratóm már régen nem könnyes .
Kémlelődök jobbra balra hasztalan vérző szívem lüktetése nyugtalan ágas ereim, dúsulnak minduntalan míg rút, rettenetben bűneim vajúdnak .
Bár ennyi volt csak , kimérten szűkösen s ha már fészket nem raktunk közösen áldott csókjaink kivirágzó kedvükben húsunkba marnak, s emlékeink eltűnnek.
Meg ha volna merszem az újrakezdés késői siratóm nem lesz elég, oly kevés áldott asszonyi csókjaimban keresgélsz eltűnt titkokat kapsz csak ,mi nem elég. [W.B.] |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése