A hited és reményed-Vilhelem Margareta

O,az érzések testvére szédít,
a láng a fény olvasztja hitét,
összekavarodnak az értelmek 
zöme,és lángban ég minden.

Úgy nem tudom soha, mily erők
hitedet zavarva,mint üldözök,
kergetnek ,rémülten nevetnek,
ijesztgetnek téged,s remegnek.

Erőtlen tested menekül előled
és mennyi rossz, zavart rémület 
áldozik csendben,hol fent hol lent,
remélve.:megváltja szent lelked.

Ugyanúgy nálad is ,mint másnál
a remény táltosabb a pokolnál,
a hited lehet merészebb nálad,
és félelmetesen cseng fel dalod
kürtölve,Világ szent szemére
a vágyad, mi szent és szabad.

A remény mint érzés cinkosan
kacsintva fürkészi semmi voltod
borzadva ,hogy testvéred a szent 
szégyen,alázattal,könyörrel megtelt 
és szétesett.,homályt kavarva örökre. [.W.B.] 

Elmúlás-Vilhelem Margareta

Elvásik lassan az élet,
lassan minden lemarad,
ma holnap mi sem vagyunk
halkan minden elszakad .

fehér lesz lassan a hajad,
tested lassan matat
vergődsz mint a madár
ki kalitkában zárt .

Vesződsz majd szeretettel,
mit már másnak adtak
oly furcsa lesz majd a tükör
mikor magad látod,

mint sárga napfény az őszben
és elmúlt bánat,szökeség,
sápadt arcod halványodik
de egyre libben álmod.

O ,de mégis szép minden,
a bánat ború és gyász,de
szívedbe új gondok ülnek,
bolond leszel újra vágyódsz ,

a ködből jön a lenge gyolcs,
mi föllepi szende álmod ,
az elmúlt zajos csönd után
vidámságod vissza várod 
,
bar hajad közt akad fehér
lelkedben még ott a remény. 
. [W.B.]Vilhelem Margareta

A zenés álom----Vilhelem Margareta

A vágyak lilás folyosóján
keringőztek emlékeim,
fent csillogtak a lámpák,
lelkemben sötét verem.

Érzéki csodák mámorában
hallottam a forró dallamot
susogtak halkan a ruhák,
simultak egymáshoz vágyak.

Bolondos szívem zakatolt,
szemeim meredten nézték,
az összefonódott párokat,
a szerelemét osztó estét.

A színek lassan kavarogtak,
egymásba karolva omoltak,
lágy hangom megnémult
a zene volt az, ami ígért.

Egymást fogva kavarogtak,
a ma, a holnap és a múlt
különbséget nem tudok tenni,
egyformán járták táncuk. [W.B.]

Ha nem vagy velem-Vilhelem Margareta

  

Két nap között egy perc 
egy vég ,
és vágyam újra 
felég
két este közt egy sugár,
lázasan jár,
gyötörten ringva
ha nem vagy velem és
csillog a csüggedő vágy 
remegnek ,
reszketnek a csábos 
érzelmek,
reményt keltenek bennem,
mert föld és ég mind egyben
fuldokol,
nem elég a szerelemben,
mert minden varázsként
szédül suhogva ,ott bent ;
míg kint ,
csak enyhe fuvallat
lázong ,
mert úgy hagyja el 
szívedet a rettenthetetlen,
a könyörtelen gyáva félelem,
mint ahogy a felhők gyűlnek
a sötétre festett égen,
lázongva,
felszabadultan elszállnak ,
zsonganak a víg szabadban,
úgy mérik a szívet, szóval,
a tekintettel,s örök vággyal,
és egymásba olvadnak,mint 
egy csöpp halk varázslat. [W.B.] 

Titokzatosság---Vilhelem Margareta

Sétáltál - e halk alkonyban
zöld réteken fák alatt
hemperegtél-e füvön nyárban,
mikor minden fellángolt ?

Sétáltál e hűvös hajnalban,
mikor lágyan ring a szél,
a nap szélének bíborjából
szakítottál- e sugarat ?



Fürödtél - e langyos légben
ha mosolygott rád a Nap
bizsergett- e szíved hévvel 
rend bontó felhők mögött?

Kacagtál e a zöld réten 
füveken ,mik ringattak
mert ez volna igazi élet,
esti alkony sugarában.

Csak fényes ábrándok
kék égben sustorognak
varázsként lehullnak,
               ahogy iregnek-forognak .{W.B.}

Az örök Világ----Vilhelem Margareta

Valamikor,halk,lagy éjeken
messzi messzi földeken ,
valahol kigyúlnak fények
és egybe kapcsolódva égnek.

Valahol új nap kezdődik,
vagy éppen a nap lenyugszik,
üzennek egymásnak a népek,
valahol halnak meg emberek.

A Világ egy díszes csoda ,
valahol az ég egy fény csóva
valahol feketén temetnek,
vagy megszületik egy gyermek.

Ily színes, e nagy kerek élet
mi benne bolyongunk a téren,
üzenetünk messze szól máshol,
egy kiégett ,eldobott sugárból.


Valahol fogy a csodás álom,
máshol szárnyra kap a mámor,
forgunk kőrbe hadakozunk
egymással osztjuk amit kapunk

Ez talán a Világnak sorsa 
benne a mi életünk sugara 
forgatjuk féltve erre-arra
várjuk míg kihűl a fény csóva.

Mert mindig is lesz valahogy 
az élet nem áll csak fogy,
mindig mi döntjük sorsunk,
csak legyen előttünk a sugárút.[W.B.]

Kivétel ----Vilhelem Margareta

Egész testemmel öt vártam
érleltem lelkemben a vágyam
szentséges démonok kergettek,
legbelül elértem ,mit kívántam .

mert kérjük az igazit egésszel,
nem szabály, mit igen és nem ,
nem lehet bennünk sok kétely,
indulunk ,szárnyalva látni ,ízlelni.

keressük bennünk hangosabban
a démont, mi néha halkabban
zendül kimúltan ,s ha elértük ,
tudjuk, ö a szent érlelt értelem .

ö lesz számunkra elérhetőbb ,
mert semmi más nem lebegőbb ,
mint a megtért gyáva szerelem
hamarabb kaptam,mint éreztem,, .

könnyedén szárnyalva elértem,
mert létem követelte;ö kivétel. W.B

A férfiak---Vilhelem Margareta

A férfit bölcsnek teremtették,
hatalmasnak és erősnek ,
agyuk csupa szürke adag
a fehér csak nekünk maradt,
de nem nagyon sokat nyertek
szemeikkel minket lesnek,
hínárosan fogjak testűnk,
karjaikkal kardot fognak,
szavaikkal Eget lőnnek.

Botorkálnak rögös földet,
de ettől minket megkímélnek,
bátorságuk,csak híresség
mert nőkben van a merészség ,
az övéké csak semmiség
és a két fél, az egy egység,
de ha felnézünk ö reájuk,
megjön rögtön bátorságuk.

A férfi, ha bír csak rombol,
szóval, tettel, akár kedvvel ,
igazából, csak akkor ember,
ha a nő az, ki neki rendel,
így tehát a szürke démon
tétova lesz, ha a nő némul,
mert a nő az örök bűvös ,
mozog sokat, nógat lelket ,
így merésszé teszi a férfit,
tehát ,a nő az, ki irányit. W.B

A Sikoly---Vilhelem Margareta

Marad mögöttünk minden,
ifjúság az ajtó között,
becsukótlan ablakokon,
hörgő szürke hóbuckákon.

elfelejtett vágyainkat 
vissza nem lehet hozni,
lelked ,mely örök égő 
szenved ,magába néző.

kedved, halkan remegő,
csak a víg hegedű húr
szól benned; és mosolygó .

Értelmetlen zavarokban,
párával telik meg az ablak,
titokban még marasztalnánk,
éhvel ölelnéd ,ha tudnád

az örök ifjúságnak titkát,
de mállik minden ,mint a pala,
sok fájó gondoknak a dala
keresel régi érett titkokat.

miket öntözöl,és nevelsz
úgy elmúlik minden öröm,
csak sikoly áll a bú között.[W.B.]

Valahogy---Vilhelem Margareta

Süvít a szél,sodor keményen 
elviszi elmulasztott tettünket 
bár lelkesen robotol testűnk,
azért mégis valami mindig kiesik .

Szitkokat szórunk jót tevőnknek
elfelejtett számadások előjönnek,
mert mindig kimarad valami,
életünknek vannak vesztett harcai .

Átkokat szórunk a boldogságért
harcolunk a végtelen gyönyörökért,
de mégis valami néha hiányzik
az a kis parányi áldott jutalom.

Mert soha nem kapjuk odaadón 
tudunk gonoszan is jót tenni,
verekszünk tüzesen a csókjainkért
amiket néha nem tudunk kibontani .

�--sszekuszálódnak a karjainkban
a teletömött kiázott csavaros titkok
fuldokolhatunk szerelmünkért 
ha újból kezdjük megnyerethetjük

azt, mi kiesett elözö létünkből
ami hiányzott annyira lelkünkből,
frissen újból szentelünk teljességet,
és nyerhetünk újból vesztességet. W.B.

Az órák---Vilhelem Margareta

Az órák mik pontban kopognak
úgy siratják az éveket,mik múlnak
mi csendben hallgatjuk énekük
lelkünkben velük együtt érzünk.

Ködös ,zavaros bánatunk terjeng
mert mindentől félünk mi remeg
kerge szívünk sokszor megdobban
ahogy az órák pontban kopognak.

Halk zenéje átjárja lényünket
néha éjjel felkölt a kísértet
ennyi lenne mind ami nekünk jár?
De az óra nem áll ,továbbra is jár.

Megbékülünk eltelt múltunkkal
az ember büszke nem tékozolhat
mert nem mehetünk el innen búsan
és az órák nem mérik az időt lassan.

Mikor majd fáradtan búcsúzunk
szívünk mely gyáva és mégis erős
nagyokat dobog az órák nyomában
mi ballagunk hősen a rónák árnyába.


Mert örök homály ,olyan mint a tenger
az Élet, mely nem ismer reményeket
a magány csak rövidke síri remegés
miben az ember átkoz,s veszettül kér.[W.B.]

A zenés álom -Vilhelem Margareta

A vágyak lilás folyosóján,
keringőztek emlékeim,
fent csillogtak a lámpák,
lelkemben sötét verem. 

Érzéki csodák mámorában,
hallottam a forró dallamot
susogtak halkan a ruhák,
simultak egymáshoz vágyak.

Bolondos szívem zakatolt,
szemeim csillogva nézték,
az össze fonódott párokat
a szerelmet osztó estét.

A színek lassan kavarogtak,
egymásba karolva omoltak,
lágy hangom lassan elnémult
a zene volt az,, ki ígért. {W.B.]

Az ember bánata ---Vilhelem Margareta

O te ember,mit vétettél
te ki áldozva születtél,
te kis jámbor kedves lélek,
miért kerget a sors téged .

Néha tehertől roskad tested,
sebeidet bekötheted,
lelked ,csend csak emléked
feledésbe temetkeznek.

Hol van az a boldog mámor
ami rád tört éjszakákon,
gyönyört szült az édes álmod
sáncba fulladt nagy magányod.

Mit tettünk vajon magunkért
miért harcolunk a máért
magadé vagy ,nincsen barátod
védekezz ,az élet nem vár ott.

A holnap már másé lehet
dobd le magadról a terhed
a csókok mik neked járnak
add át másnak,ne kívánjad. [W.B.]