A vágyak lilás folyosóján keringőztek emlékeim, fent csillogtak a lámpák, lelkemben sötét verem.
Érzéki csodák mámorában hallottam a forró dallamot susogtak halkan a ruhák, simultak egymáshoz vágyak.
Bolondos szívem zakatolt, szemeim meredten nézték, az összefonódott párokat, a szerelemét osztó estét.
A színek lassan kavarogtak, egymásba karolva omoltak, lágy hangom megnémult a zene volt az, ami ígért.
Egymást fogva kavarogtak, a ma, a holnap és a múlt különbséget nem tudok tenni, egyformán járták táncuk. [W.B.] |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése