Sétáltál - e halk alkonyban zöld réteken fák alatt hemperegtél-e füvön nyárban, mikor minden fellángolt ?
Sétáltál e hűvös hajnalban, mikor lágyan ring a szél, a nap szélének bíborjából szakítottál- e sugarat ?
Fürödtél - e langyos légben ha mosolygott rád a Nap bizsergett- e szíved hévvel rend bontó felhők mögött?
Kacagtál e a zöld réten füveken ,mik ringattak mert ez volna igazi élet, esti alkony sugarában.
Csak fényes ábrándok kék égben sustorognak varázsként lehullnak, ahogy iregnek-forognak .{W.B.} |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése