Az órák---Vilhelem Margareta

Az órák mik pontban kopognak
úgy siratják az éveket,mik múlnak
mi csendben hallgatjuk énekük
lelkünkben velük együtt érzünk.

Ködös ,zavaros bánatunk terjeng
mert mindentől félünk mi remeg
kerge szívünk sokszor megdobban
ahogy az órák pontban kopognak.

Halk zenéje átjárja lényünket
néha éjjel felkölt a kísértet
ennyi lenne mind ami nekünk jár?
De az óra nem áll ,továbbra is jár.

Megbékülünk eltelt múltunkkal
az ember büszke nem tékozolhat
mert nem mehetünk el innen búsan
és az órák nem mérik az időt lassan.

Mikor majd fáradtan búcsúzunk
szívünk mely gyáva és mégis erős
nagyokat dobog az órák nyomában
mi ballagunk hősen a rónák árnyába.


Mert örök homály ,olyan mint a tenger
az Élet, mely nem ismer reményeket
a magány csak rövidke síri remegés
miben az ember átkoz,s veszettül kér.[W.B.]