Az ember bánata ---Vilhelem Margareta

O te ember,mit vétettél
te ki áldozva születtél,
te kis jámbor kedves lélek,
miért kerget a sors téged .

Néha tehertől roskad tested,
sebeidet bekötheted,
lelked ,csend csak emléked
feledésbe temetkeznek.

Hol van az a boldog mámor
ami rád tört éjszakákon,
gyönyört szült az édes álmod
sáncba fulladt nagy magányod.

Mit tettünk vajon magunkért
miért harcolunk a máért
magadé vagy ,nincsen barátod
védekezz ,az élet nem vár ott.

A holnap már másé lehet
dobd le magadról a terhed
a csókok mik neked járnak
add át másnak,ne kívánjad. [W.B.]