Mi-e dor----Vilhelem Margareta

Mi-e dor de tinereţea 
anilor de foc,
mi-e dor de sărutarea
soarelui in zori ,
si a blândei iubiri
pătimașe, cei care s-au scurs.
Mi-e dor de tinereţea
și de sărutări furate ,
căci anii nu se mai intorc
s-au imprăștiat de tot
din pumnii mei ,
curgând ca nisipul
in marea plină ochi .
Mi-e dor de prieteni
cei ce nu s-au intors
din lungă lor călătorie
și au dispărut de tot.
Mi-e dor de dragostea
ciudată , care din senin
mi-a căzut cu tronc.
Si caut mereu zadarnic
anii cei s-au scurs
dar veșnic mă lovesc
intr-un zid de foc.  [W.B.]

Történés----Vilhelem Margareta

Ketten megyünk az úton,
fejünk felett madárcsicsergés ,
végleges gondolatot boncolunk
szólunk egymáshoz
töprengés nélkül,
csak serény percek figyelnek
s mint átlag emberek
tájékozódunk testünk után .
Mennyi láz mennyi izgalom
volt a kezdet ,
tánc ,csók, sok felejtés
misztikus ragyogó törekvés
tette szégyené lépéseink .
Az ismerős tested közelsége
enyhíti a megtorpanást
s csendben elfordul tekintetünk
még ketten megyünk az utcán
ismétlődő zavaros beszédünk
lehetetlené teszi az unott éjszakát. [W.B.]

Veled vagy nélküled-----Vilhelem Margareta

Kegyetlen vagy, ha felejtesz

te magad észre sem veszed ,

múlt dolgokról nem emlékszel

hátat fordítasz mindennek .

Voltak szép idők életedben

kéjben éltél szenvedéllyel

s  ha számadás lesz  világod

mindent itt hagysz ,sose látod.

Tegnapod sincs,ne nézz hátra

csak a szíved visz a múltba

minden percet kívánsz vissza

mennyi minden rejtőzködik alatta.

Ma már csak sóhajok a légben

keringenk ,ne keresd  őket sose 

húsodba marnak boldog érzések

a csókok   meg nem ismétlődnek.

Veled vagyok, s  nem vagyok veled,

te elvesztettél , én elvesztettelek,

többször lász,többször  látlak

        elhaladsz mellettem,   én melletted .[W.B.]

Lázas álmok-----Vilhelem Margareta

Vígan burjánzik szívem magában
kitárt pitvarok lázas kapujában
zamatos töprengések barázdáján
mindent maga felé seper bánatában.

Valami ősi nyugtalanság honol
őszinteséget szit fájdalmában ,
sorsomba csempészett holt titkok
határtalan önzést marasztalók.

Mert mindig közbejön bűntudat
borzalmas napok keserves lángja,
nem csillapítja mosolyunk álmát
beragyogja ajkunknak forróságát .

Szívek közé rekedt hét ajtó lakatja
nem mindenkinek nyitja apró titkait
örökkévalóságban megkövült vágyak
moccanás nélkül maguktól távoznak.

Szeretkezünk legszebb pillanatban
bűnnek látszó meggyőző erénnyel
szívünk egy célért dobog napjában
bátorítva a megnyugtató szükséget

Mindig van vég----Vilhelem Margareta

Kezének durva érdessége
szúrta már fájó kezemet
szájából gőg habzsolt rekedten
szeme gyanakvó nézésével.

Mellékutakon sötétben sétált
hazug szélcsendben megállt ,
igaz, igazat cáfolt átlátszó arcán
szájából fergeteg tört aztán .

Előttem elosont nagyvonalú lépte
kabátja fércében bújtatott szívem ,
mikor mindenki üresen kémlelte
kereket oldott gyorsan előlem.

Majd összezárult előttem a vég
a kezdet a véggel kéz a kézben ,
a mindenség szűk törvényében
ellopta szívemet kabátja fércében.[W.B.]

Kivánom bocsánatod-----Vilhelem Margareta

Bocsánatod most úgy kivánom ,
nem maradt időm a búcsúra
átjutottam már a vágyaimon
máris feléd száll gondolatom.


Jelenetek feszülnek közöttünk
bár Világunk halad előre ,
magyarázatra nincs szükségünk
holt pontra jutott keresztünk.

Véget nem érő szükségletek
körül határolják a személyem
vagyok aki vagyok, kevélyen
ösztöneimre bízom szeszélyem.


Nem az a hibás aki vétkezett ,
egyetlen titkos szó is veszélyes
kavarog a szó zavart beszéde
szándékos zajt ütve szívünkbe .

Nem az a boldog aki nyerni mert
az esetleges járatok menetén ,
az egység utáni sóvár kérelmek
széttiporják feddhetetlen célok felét . [W.B.]

Aretha Franklin - What I Did For Love

Robot világban...........Vilhelem Margareta

Mint áramkör hiányban szenvedő robot
lóbálom karjaim,lábaim egy végben 
túlhevült áramkör esztelen fejemben
mozgásba indítja utolsó kerekem.

Szívtelen világban élni meglehet
bársony elemekkel indítóm életem
fényesre sikált kapcsolótáblámban
rövid zárlat okozta hegek ketyegnek.

Könnyű az élet robotos világban
értelmetlen mozgok, előre meg hátra
nem kéri számon senki kívánságom ,
bukdácsol áram nélküli boldogságom .

Időnként megpendül bennem egy löket
mutatja utamat merre ,mennyire
pozitív anódom régen csődbe jutott
furán játszik velem negatív katódom.

S ha csip az áram túlfűtött szívemben
csak hamu a káoszban ,kábelek világa
táncra perdülnek egymással érintkezve ,
s megsemmisítik testem mindörökre./W.B./

Pardon me__Vilhelem Margareta

Ítélkező percek pörögnek bennem
lenézem szándékkal akaratom
közben bőrömet nyúzzak százfelé,
a szidalmazó gondolatok,

lagymatag testemre hamut szórnak
ádáz vakmerő indulatok
szinte örvendek az álnok harcnak
így magamat tisztára moshatom ,


ferde rímekkel , szakadt hézagokkal
nem bírom terhemet leszakadok
a sántító vers rímek miatt
úgy érzem lassan szétrobbanok

és dühömben az igazat keresem 
a kifordult Világnak képén
semmi sem biztos, súgom magamnak
mert itt ,ott az emberiség képtelen

rendet falazni a világ fájdalmán
büszke lelkek,könnyben hevernek
s a logika már egy külön érdem
és beismerem ,hogy nem véletlen


hogy rossz korban rossz órákban élek
csahol a kutya minden sarkon
és aki rest nem logikázik mérvadón
pardon ,szóval nem oldja meg jóslatom. W B 

Nap nélkül--------Vilhelem Margareta

Köd fekszik mindenhol
a nap fel sem kél
reánk borúlt sötét álom
túl rajtunk az ég .

Dideregnek fák, hegyek
ott a felhőkön túl,
szomorúan keserednek
ha a szél is fúj.

A hófelhők szürke egén
sötét homályban
már dér hull menthetetlen
vidámságban.

Csak a fekete varjak raja 
fittyet hánynak
most az övékké a világ
a felhők tanyáján.

Makacs esők hadakoznak
aszályok után ,
szörnyűségben gazdagodunk
ünnepek ajándékán .

Bársony égen azúr csillagok
szomorúan myílnak
s-a bolygó egy öröklött silbak
csak pillanatilag.

Ez a hónap több a soknál,
elrettentő,
decemberi számításoknál
elrejtendö.

S kócos foltok homályában
dereng a remény ,
hogy egy Nap nélküli téli álom
forog a hangszerén.

Ki a vétkes-------Vilhelem Margareta

Ha ,csak az marad mit adsz,
oly koldusnak érzem magam,
s részvéttel csókolsz balgán,
bár illatos rózsából születtem,
s úgy szállnak el ékes szirmaim
szárnya nő szegény hitemnek.


Mert számomra adós maradsz
bár szánalmasan mosolyogsz ,
de te ismered szívem lüktetését
és tudod hányat dobban szívem 
a percekben,veled ellentétben ,
oly kis madár vagyok ketrecben.

Gyógyításul hűtlenségedért
szeretni merem szenvedésem ,
s lágy testemnek balzsamához
simogatom saját irgalmasságom
a jövendő szerelem nevében
vágyam vágyaddal összereben.

Megtalálsz engem térdepelve ,
bár oly gyenge a női testem ,
de rám hárul a bocsánat kérés
és nem fogom már rég kezed,
de tudom többé nem vétkezel ,
ha asszonyi szívem révébe érkezel..[W.B.]

Ha jön a karácsony-----Vilhelem Margareta

Hát ,ha karácsony jön, legyen karácsony
sziporkázzon fény az egész Világon,
szálljanak színes öröm girlandok ,
s lángoljanak gyertyák kitárt ablakon.

Kis angyalkák halkan aprókat tipegnek
széttart szárnyaikkal átall ölelnek
puha kezeikkel örömöt szereznek,
a fenyő köré leült gyerekseregnek.

Mert örömünnep csak egyszer van,
fenyő köré állnak kicsik és nagyok,
szent békesség borul az egész Világra
de gondoljuk néha a sorstalan imákra.

Legyen bőség ,béke családok asztalán,
de jusson eszünkbe a szegények asztala,
mert örömünnepe betölti szívünk üregét ,
de könnyeket hullat a szegény üres szív.

Teljen életünk békésen,boldogan tovább
de Isten hitével ,ne legyünk ostobák,
szeretetben ,bőségben turkálhatunk
de sohasem legyünk irgalmatlanok.[W.B.]

Hasztalan------Vilhelem Margareta

Minap sietve suhantál el mellettem
lehajtott fővel
talán bánt a magány ,vagy félsz tőlem 
mert visszakérnélek
már nem nézek szemedbe oly rég 
ne félj ,ne kerülj
csak szemed tiszta csillogó kékjével
pillantsál felém ,

s ne húzd mélyen kalapod homlokodra
mert ismerem járásod
csak köszönj bátran ,intsél felém
tekintetem nyugalom ,
vallomásom halk szavak bősége,
de néha habozok 
megbocsájtottam régen, csendesen
és titkosan üzentem,

mi nem jutott hozzád sohasem, 
miket édesen rebegtem,
most már csak fáj hogy simogattam,
régen szerelmed
s vártam kinyújtott karod örömét
bársonyos csókodnak kegyelmes
böségét. [W.B.]

Mikulásvirág-----Vilhelem Margareta

Téli, halvány lilás Mikulásvirágon
hever az alkony,
Napot kereső szürke ábrándjaim
ringnak sarló szárnyon,
csak feketerigó remegő zenéjén
táncolnak fények , 
s csorba Világnak remegnek ágai
reménnyel.
Mert furcsa fények rebbennek egyre
mik körülfognak ,
varázsgyűrű formában fonódnak testemre
s összezáródnak,
tépelődő lázadásom , mi egyre sóhajt
éjjeli lázban
testemben, kibontakozik álom látomásban
szívem fészkében.
Csak egy keserű várás az éjben ,hajnalig
tiszta lélekkel,
halk dolgoknak velejét szomjazva nézem
önfeledten ,
százszínű szirmok, remegő, zengő rózsái
kigyúlnak felettem ,
míg bennem hazatalálnak csokorba kötve
kiteljesedve.
Mert így imádom lángoló szíved jövetelét
törmelékként,
hogy bennem maradjon minden darab
örök emlékként.[W.B.]

Mindörökké------Vilhelem Margareta

Ha tudnád,hogy te vagy a szikla
ki őrzi testemet,
te vagy a szárny ki körül ölel
szeles estéken,
lábam alatt az aranyos homok
mi simítja talpamat
bőrömön napfény táncolgat
az a te ajkad,
Melleden remeg a szívem 
mint zápor után
megtépett kis fecske fióka
nyári délután,
kezedből bárdot faragtál
védelmemre
s oly könnyen forgatod szemed
mi engem őrizget.
Te vagy a nyár a zúzmarás télben
ki melegít
s a télnek fagyos szemgödréből 
te világítsz.
Oly édes-könnyü az élet te veled
szilárd talaj,
gubancos ködös téli estéken
csak csupa kacaj,
szilárdan állunk a lépcsők fokain
lágy menetben
mert selymes titkok rezegnek bennünk
mind örökben.[W.B.]

Csillogó tél-----------Vilhelem Margareta

Csillog a Hold,
havak ezüstje szikrát vet
kék illatok bűvöletében. 
csikorog a fény a fák között 
ragyogva kéklik az ég .

Csendes az éj
tisztult az ég fejed fölött ,
hajnalban lángra kél a Nap
s hullámzanak bércek felett
bolyhos csillagok önfeledten .

Bűvös a kör ,
színes körök remegnek
ez az áhítat titkos fénye
szemünkben vígságot zeng,
s habfehér kézzel integet .

Dér cseppen ,
halk zizzenéssel dermedten
szórja szirmait gyürükben,
a szüntelen tisztuló légben
villognak a hűvös pernyék .


Ez az a pillanat,
ráébredsz mindenségedben ,
hogy Nap és Ég mint egy igézet
ketten az idő homályában örökre
keresztezödnek, sebes zendülésben
a tél bűvöletében. 

És remegnek csillagok ,
jeges dermedés álnokságában
pillék körülfogják sziporkázásuk
s fullasztják testük ragyogását
selymes zenével varázslatban.[W.B.]

2015-Újévi köszöntö-----Vilhelem Margareta

Boldogságban,
minden év végső hetében
angyalok szállnak a földre ,
két marokkal szórnak áldást
kis szivekböl ömlik a malaszt
s hevesebben dobban a tiéd.

Oly lét öröm,
bársony kincs ,oly fény özön
boldogság vágyat két kézzel
szórnak,vidámságot osztanak
díszeset, elmúlt ifjúságodra
kegyelmet,s fordítják éjjeled,

újj évre ,
érzésekkel tömítve ,boldogabb
nem kinccsel ,ranggal : víg szóval
száraz rózsa szárnak piros bimbót ,
lombtalan fáknak apró virágot
neked illattal teli bársony csókot.

Csillag virágból
bokrétát kötnek az egész Világnak
a legszebbet ,miben benne van
gyermeked,családod, testvéred ,
s dalt zengnek igaz gyöngyként
sorsod megpecsételik a jövőben .

Ahogy telnek évek--Vilhelem Margareta

Ahogy telnek az éveid,
valami megtörik benned ,
bókolnak kemény bánatok
lassan keringnek a dallamok.


Érzed, ha becéznek,kezek,
szikra töredezik szerteszét
langyosodik tested ,ideged,
beléd furakodik a szeretet.

Minden porcikád kívánja vadul,
tüdőd illatoktól szélesre tágul,
átfut rajtad egy rejtett zápor,
valami ősi érthetetlen mámor.

Fogyó reménnyel táncolsz ,de
felgyúl benned a tánc zenére ,
körtáncot jársz vidám ütemre ,
tüzesen járod nagy örömödre.

Te vagy megint az , ki voltál,
érzed bőrödön a párod illatát ,
újból beled száll a vágy ,s vár,
hogy újból villámokat fogjál. [W.B.]

Szeretni mindig--------Vilhelem Margareta

Szeretnék még nyárban maradni 
arany hullámos szigeten,
testemre csillag fénye szikrázzon ,
futó szél gyöngén altasson.

Szeretnék éjszakai csöndben,
vállamra kibontott hajammal
hallgassam a tenger vad moraját ,
s a sirályok tompa suhogását.

Kísér egy ösztönös ősi eszme,
keresi múltamnak fájó sóhaját
szürke homok oldódik szívemben
uszályként a ,nyárnak nyomdokán .

Testem még nincs felkészülve
elhagyni az idő kéjes perceit ,
együtt az ősz, s a tél menetén
játszanak, bús szívem leheletén .

Búcsúzni kell halk Bach zenével
álmodni mindig súlyos tisztaságot ,
s a teljes zűrzavar villogó határán
egy nemes cselló hangja muzsikál ,,

s a teljesen meggörbült hátammal
mélyen szuszogok egy új akkordban ,
lassabban engedem el a tegnapot
mohón simogatom az új holnapot . [W.B.]