Ahogy telnek évek--Vilhelem Margareta

Ahogy telnek az éveid,
valami megtörik benned ,
bókolnak kemény bánatok
lassan keringnek a dallamok.


Érzed, ha becéznek,kezek,
szikra töredezik szerteszét
langyosodik tested ,ideged,
beléd furakodik a szeretet.

Minden porcikád kívánja vadul,
tüdőd illatoktól szélesre tágul,
átfut rajtad egy rejtett zápor,
valami ősi érthetetlen mámor.

Fogyó reménnyel táncolsz ,de
felgyúl benned a tánc zenére ,
körtáncot jársz vidám ütemre ,
tüzesen járod nagy örömödre.

Te vagy megint az , ki voltál,
érzed bőrödön a párod illatát ,
újból beled száll a vágy ,s vár,
hogy újból villámokat fogjál. [W.B.]