Mikulásvirág-----Vilhelem Margareta

Téli, halvány lilás Mikulásvirágon
hever az alkony,
Napot kereső szürke ábrándjaim
ringnak sarló szárnyon,
csak feketerigó remegő zenéjén
táncolnak fények , 
s csorba Világnak remegnek ágai
reménnyel.
Mert furcsa fények rebbennek egyre
mik körülfognak ,
varázsgyűrű formában fonódnak testemre
s összezáródnak,
tépelődő lázadásom , mi egyre sóhajt
éjjeli lázban
testemben, kibontakozik álom látomásban
szívem fészkében.
Csak egy keserű várás az éjben ,hajnalig
tiszta lélekkel,
halk dolgoknak velejét szomjazva nézem
önfeledten ,
százszínű szirmok, remegő, zengő rózsái
kigyúlnak felettem ,
míg bennem hazatalálnak csokorba kötve
kiteljesedve.
Mert így imádom lángoló szíved jövetelét
törmelékként,
hogy bennem maradjon minden darab
örök emlékként.[W.B.]