Hasztalan------Vilhelem Margareta

Minap sietve suhantál el mellettem
lehajtott fővel
talán bánt a magány ,vagy félsz tőlem 
mert visszakérnélek
már nem nézek szemedbe oly rég 
ne félj ,ne kerülj
csak szemed tiszta csillogó kékjével
pillantsál felém ,

s ne húzd mélyen kalapod homlokodra
mert ismerem járásod
csak köszönj bátran ,intsél felém
tekintetem nyugalom ,
vallomásom halk szavak bősége,
de néha habozok 
megbocsájtottam régen, csendesen
és titkosan üzentem,

mi nem jutott hozzád sohasem, 
miket édesen rebegtem,
most már csak fáj hogy simogattam,
régen szerelmed
s vártam kinyújtott karod örömét
bársonyos csókodnak kegyelmes
böségét. [W.B.]