Oly borzalmas az idő menetében
súlya nő nehezékkel ,teherként
s minden mi fontos elmarad
csak nő és nő az idő percein
értetlen gondolatok keresztjén ,
békésen fáj s lüktet bennem
az apró bánatok hűségén.
S így állok az élet útvesztőjén
hol bolyongnak kedvükre ígéretek
fájdalmam kínosan szaladgál
körbe -körbe ,
míg aggodalommal nézem
hogy veszetten üldözi emlékképem
hagyom ,hogy legyőzzön nesztelen
keserveim szögletében.{W.B.}
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése