Akkor még törékeny testemben
kalapált vidámságom örülten
baráti selymem magamon viseltem
és simogattak áldott kezek ,
vérem lüktetett bugyborékolva
s nyílt csatát kerestem lázongva
miközben ajtók nyikorogtak tárulva
s megedzetten vért szimatolva
harapásnyira volt a végzetem .
Útjaimon búza kévés keresztek
nyári hangulatom torlaszolták
szagom illatosan csiklandozták
míg a rozsdás fészer kelepelt
Szárnyak repdestek amerre mentem
a sebezhetetlen kék ég alatt
mindenhol zeneszóra lépkedtem
s kendőmbe áztattam sóhajom.
Úsztam az égnek tengerében
keresve titkok szilárd megfejtését
de némán kondult az esti harang
lánggal válaszolt szívemben harag.
Töredezve meglódult a harang hirtelen
dobogtatva ürességét szívemben
de csatám soha meg nem nyertem. {W.B.}
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése