Ha egyszer majd elmúlik felettem
kínos büszkeségem önfeledten
kopott ,lomha kereveten
mint vénleány szűkösen
mérem magamban
majd erényem.
Hozzám tapadó szürkeségek
lomhán döcögve kísérnek
nyakam köré tekerednek ,
s fojtó ritmusban szívják vérem
s lázadozó homlokomon
redők keringőznek
szertelenül kedvükre
mit ébren viselek .
Mögöttem üresen marad minden
csak kis zaj nesze kíméletesen
ül az üres kereveten
Mert minden marad illatos füstben
a csókos vétkeid zenéje
a forrón kilehelt mérged
szivar szagú leheleted ,
az elhagyott testem felett
s már nem csábít
szavaid mocskos nedűje ,
mert már mindent beleheltem
és itt állok előtted mégis fehéren.[W.B.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése