Azon a hajnalon mikor megébredtem
ösztönösen úgy éreztem
itt kezdődik a boldogságom
és nem gondoltam,
hogy abban a percben már benne voltam
a pillanatban ,
a boldogságban
hogy fájt már szerelmem
és birtokolni szerettem
minden testrészét titokban.
Csak később ébredtem rá
hogy elvesztettem,
azt az illúziós percet
ami egy fals boldogság kezdete
hogy nem léteztem számára
nem voltunk egy idöben
ahogy átnéztél felettem
ahogy semmi lettem
visszavitt oda ahonnan ébredtem..
És örökösen visszamértem magam
az átélt öröm pillanatra
törékeny testem fájdalmára ,
bár jöttek új gyönyörök
kacajok ,sóhajok
titkos halk suttogások
nesztelen simogatások
esztelen kiábrándulások
de minden egybefogva egy csokorba
tövises lett mint a rózsa..{W.B.}
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése