színes karikák a fényben
villámokat szórtak,
éreztem hogy reám hullnak
és csapódtak testemre
s úgy éreztem földre estem.
Földre estem,csakugyan
és a messzi távolban
átlátszó kis gyémánt kövek
csillogtak,s mind kis tükrök
arcomat tükrözték ,s hajam
lángba borulva,tündökölt,
s csillagokkal összevegyült.
Földre estem csakugyan
átvert az éj, s megborzongtam
mert ,mint Cupidón nyila ,
mely nem talált célba,
színes szirmok keringtek,
fényt nem érintettek,
rám hulltak ,csábítottak ,
de nem találtak,lehulltak ,
mert csak én voltam,
csillag hullás volt az Égen ,
mely vakított,de hasztalan.. [ W.B].Vilhelem Margareta
,
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése