2017. március 26., vasárnap

Utolsó Mohikán----Vilhelem Margareta

A széken ledobott ruhák hevernek,
tudom kedves , örülsz létemnek 
a nyári melegben ,nedves a hajad
és nézel szótlan,nincs semmi szavad.

Szobád falai képekkel van tele
tudom te vagy a képeknek ünnepe
a szoba lilás fényekben ragyog
hajamon a napnak sugara csillog .

Kezedben minden színesé válik ,
mint indián tollai színekben világit
minden , mi arcodról,s szemedről hiányzik.
mind szívedben van és csak ott pompázik.

Nem vagyok jó helyen,nézem szemedet
a nyári melegben a fagyos hideget,
bár vártál engem,de nem én hiányzok 
hiányzik az álom az édes vad mámor 

mit elképzeltek gondolataink,bár,
szerelem nincsen,de nem is hiányzik ,
meg utoljára egyszer megtelik a pohár,
és szép csendben elmúlik a nyár,
olyan voltál ,mint az utolsó Mohikán

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése