vidám kacagó arcom
nem érzem az elszenvedett
ezer vonagló ráncom.
Álmomban még mindig
könnyű testem súlya
szívem tiszta,lelkem üres
nincs mit vissza sírjak.
Bátorítom alvó arcom,
szendergek mámorban,
visszajönnek régi képek,
tiszta ,kék égbolttal.
Néha éjjel , ha megkínoz
egy-egy gyötrő mámor
andalítom vad zenével,
hagyom, hogy rám szálljon.
Fejemet párnába dugom,
csak a zene szóljon,
álmomban még üde vagyok
s várom új barátom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése