Az öszi hajnal----Vilhelem Margareta

A szétfoszló párás fellegeken
hajnalban a pirkadat percében,
még csak hold karimát ölelsz ,
míg az ég tavában fáklya fények
tükrös csillogással rengnek ,
s a rozsda színű ősz havából
ölünkbe hullnak ébredésben.

Mert nincs nappalunk még
csak a pirkadat érkezett ,
bölcs mosollyal szőke álom 
kavarog a fejünk felett ,
s könnyen lebegő léptekkel
körül járom tested
a lengedező szellők felett.

Te mozdulatlan állsz,
békés redőid kisimultan
arany színű árnyad egy hódolat
a színes pille szárnyaidon,
s ha csókom izét érzed ajkadon
boldogan leszek asszonyod 
forró kéjjel leszek merész .

Mert nekünk szövögetnek
hajnalban ragyogó jóságot ,
s ha felém hajolsz könnyen
hajammal borítom arcod ,
s a szomjas égbolt homlokán
puha szétfoszló harmatok
szállnak a homályos ködben
felszárítva örömünk könnyét.[W.B.]