Zenebonában szebb az üstökös a félig megvilágosodott égen lobogó csóvája szikrát öntöz örvényben kavargó fényeset.
És jön, megy lángolva ,hevesen dübörögve foszforos közegbe ütközve a nap rendszer halálát sugallja mennybe törő csuda szépet .
vörös lobogása kísért szüntelen, lelkemben felforrósítja vérem s várom az új csillag születését a kék égnek tiszta szemfedőjében.
Más csillag világban új csillag születik hevesen olyan mintha más testet öltene kivillannak hófehér lábai .
s csóvája eltűnik a felhőkben szárnya van, teste átalakult olyan mint egy álcázott sárkány vérbőséggel szítja haragját.
mely ádázabbak az átkoknál villogó fogai marcangolják kihűlt csillagok hamvait testté vált áhítatos szépséggel. |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése