Kigyúlt az ösz---Vilhelem Margareta

Kigyúlt az ősz,lángolva, 
hideget lehelve arcunkra ,
mézes illatok áradoznak
és sírnak a hervadt árnyak .

Az elmúlás sötét koncert ,
sárga őszi zengő nyitány,
az élet mar csak félig él és
avarban rötes, hűs virág .

Levelek az aszfaltra sírnak,
barnás vért szét öntenek,
szomjas sápadt fergetegek
hűs ,hajnali szelet kergetnek.

Sírjatok,,kedves őszi fények,
bódítsátok a hűs szíveket,
tépjétek vemhes színetek ,
és jajduljatok a félig életnek.

Álmodozva járom az erdőt,
feketébe öltöztem, gyászolok,
siratom a zöld lombos nyarat
de úgy zeng az őszi alkony.

A ködben a hajók inganak,
keresve egymást sírva fütyülve,
mint kisértetek zavartan lesik, 
a nyarat hajnal hasadásig. 

A nyár már elvérzett,be kár,
rebben a sok fekete madár ,
és rebben benünk a sóhaj
az öszi lombtakaróval. [W.B.]

Irgalom----Vilhelem Margareta

Mi, akik egyformák vagyunk
mind egyformán imádkozunk,
mi akik békésen szendén
keresztet tüzünk a szívünkre

templomunkat mi választjuk ,
Uram imáinkat mi suttogjuk
mert minden templomod szent
és egyformák a törvények.

Nem kérek sokat Tőled
csak segits mosni büneimet
vedd vissza a törvényeid
engedd ,hogy szabad legyek .

Bár igaz ,Te vagy a teremtőm
de bűneimmel én vesződöm
engedd én mossam meg lelkem
Te szeretettel nézd a tettem .

Bár tudom,hogy figyelsz engem
tudod hogyan terem vétkem
irgalmad legyen kőzápor
én mindent bátran kiállok.

Emlékeink---Vilhelem Margareta

Lobbannak villámok
szél kering kéken,
emlékek cikáznak,
remények vesznek.

Úsznak ezüst felhők,
arannyal bevonva,
csillagos álmokon,
hangosan dalolnak .

Oly messze vannak,
az emlékek fényein,
táltos paripájuk csak 
ezüstös mesék,de,

örök útitársaink,,mik
keringnek felettünk,
surrannak mellettünk,
üvöltenek az Égig.

Megdobban szívünk,
mert egy úton megyünk,
ugyanúgy szeretjük,
mint társunk,szeretöink,.

Mert ők a mi testünk
a mi szenvedéseink,
kiknek kezét fogjuk,
de arcuk nem ismerjük,
ők a mi emlékeink [W.B.].

Kedves barátomnak---Vilhelem Margareta

A barátom szerény jóság
szereti,ha másnak jót áld ,
békés szíve áldott legyen,,
én öt nagyon kedvelem
jóban rosszban rám gondoljon

Vidám kedvemben, ha vagyok,
szeretett sokat adok,
ha pedig rám száll a bánat
lelkemben az ö szíve diktál
s elfogadom hadd tomboljon.

Szeretném,ha észre venné
ha nem lennék hiányolna
szeretném ha bús percemben
engem tenne előnyébe 
de először megfontolom.

De mivel a ábránd ,csak álom,
tôbbet kérek,mint adhatok,
szeretném,ha bölcsen nézne,
és meg volna elégedve .
velem aki percenként ö rá gondol.. B.W.[Ezt humoroként küldtem egy barátomnak]

Fiaimnak----Vilhelem Margareta

Fiaim ne féljetek
ha néha elbújik 
a Nap elöletek
és ha az utcák 
szürkék lesznek 
majd ha kiönt az ár 
házatok vízzel telik
ne féljetek ,ha már
nem úgy ragyog az ég
mint rég,
fénytelen lesz minden
lassabban kering véretek
szívetekben lassabban
dobog az ér
minden mulandó,
törlődik a gond 
elszáll ha megálltok
egy percre ,akarattal
és Ő-rá gondoltok
ki titeket teremtett ,
mert szívében mindig 
ott lesztek zenés békével 
áldani fog mindig
még akkor is ha nincs ég
karjai mindig ölelnek
és sugarat küld nektek
mitől megbékéltek.[W.B.]

Perlekedés---Vilhelem Margareta

Nyüzsögnek apró gondok,
értelmed gubózva hallgat,
véletlen fordulat ha túl lát
a téboly,s megtalálja párját.

Számlálhatod elmúlt éveid,
addig kutatsz míg eléred
és megleled elmúlt kincseid ,
töprengsz s kínlódik elméd .

Ez maradt csak?Kérded;
hát akkor minek az élted,
hogy érted el a partokat,
ha ily kevés az emléked.

Nyöszörög halkan lelked,
feledésbe szálltak az évek,
másnak nyílnak a remények,
szorosan szűkül a torkod,s

,mert ennyit szűrt ki a gondod;
a sok álmatlan tévelygésed
és hiába végtelen az értelmed,
lehet soha meg nem leled.

De ha csak tél lepi el múltad,
tavasszal újra kinyílhat virágod,
ne szállj soha perbe éveiddel,
majd megtalálod vigaszod [ .W.B]

Utaztunk csillagokba----Vilhelem Margareta

  Utaztunk csillagokon
fényben ,színekben,
hullámzott körülöttünk
minden, összevegyült
velem s veled az ég,
ringott minden érzékünk.
Hevertünk fény csóvákon
virult felettünk a vég,
csókoltunk felhőket
nem tudtuk mi van velünk
és mi is felhők lettünk,
láttunk a földön pipacsot
csordult ,mint véres harmat,
láttunk fecskéket párzani
a gyönyört mi bennük lakolt
fények lettünk szárnyakkal
csapkodtunk szerelmet vígan
és dadogtunk összevissza,
aztán villám csapott reánk,
kiégett minden ,vad zenével
lelkünkben nyilallt a fájdalom
lehulltunk a káprázat földjén---[W.B.]

Nagyanyám emlékére---Vilhelem Margareta

Serényen járt törékeny teste
olyan volt mint egy vidám nyár
kék szeme éggel vetekedett
rózsa arca gondba felejtkezett
a drága özvegy lány-Nagyanyám .

Elfelejtett rövid frigyébe
elbotlott szende tiszta léte
 mély sóhaj mi feltört benne
dalba szállt a messzeségbe
unokáinak lett szerelmese
eskübe hullt minden tette.

Napjainknak féltett kincse
életünknek lett a lelke
ünnepi ebédnek áldott keze
serényen járt görcsösen
forró kalácsillat körülötte
szemeivel minket ölelgetett .

Fáradt testtel ritkán nevetett
de becsületet ígért mindenre
halvány ég szinü szemeivel
hunyorított serényen énekelve
tiszteletem neki marad örökre .

Magába fojtott szenvedéssel
biztatgatott minket türelemmel
áldott legyen minden korban
mert nem felejtem el soha
csillogó haját , gyémánt szikra
büszkeségét mit magán viselt .


Felnevelte apró emberségünk
rózsafüzérének a gyöngyei lettünk
szeretet vonta be minden tettét
áldott legyen teste, kék eres keze
életem egyetlen megbecsült emléke
a drága özvegyleány-Nagyanyám../W.B]

Titokzatosság---Vilhelem Margaretra

Sétáltál- e halk alkonyban
zöld réteken fák alatt
hemperegtél füvön,nyárban
mikor minden fellángolt
sétáltál- e hűvös hajnalban
mikor lágyan ring a szél
a nap szélének bíborjából
szakítottál- e sugarat és
betömted e szíved sarkát
mikor minden sajgott?

Fürödtél- e langyos légben
ha mosolygott rád a Nap
bizsergett- e szíved-
rend bontó felhők alatt
kacagtál- e a zöld réten
füveken mik ringanak
mert ez az igazi élet
mi árad est alkonyában
de csak fényes ábrándok
a kék égben
mik varázsként lehullnak
megéri minden áhítat
ahogy iregnek-forognak
a napsugarak,beboritva
a halk szemérmes Holdat  .

Az örök Világ----Vilhelem Margareta

Valamikor,halk,lágy éjeken
messzi messzi földeken
valahol kigyúlnak fények
és egybe kapcsolódva égnek.

Valahol új nap kezdődik,
vagy éppen a nap lenyugszik
üzennek egymásnak a népek
valahol halnak meg emberek.

A Világ egy díszes csoda
valahol az ég egy fény csóva
valahol feketén temetnek,
vagy megszületik egy gyermek.

Ily színes, e nagy kerek élet
mi benne bolyongunk a téren,
üzenetünk messze szól máshol
egy kiégett ,eldobott sugárból.


Valahol fogy a csodás álom
máshol szárnyra kap a mámor
forgunk kőrbe hadakozunk
egymással, osztjuk amit kapunk.

Ez talán a Világnak sorsa
benne a mi életünk sugara
forgatjuk féltve erre-arra
várjuk míg kihűl a fény csóva.

Mert mindig is lesz valahogy
az élet nem áll csak fogy
mindig mi döntjük sorsunk
csak legyen előttünk a sugárút.[W.B.]

Kivétel----Vilhelem Margareta

Egész testemmel öt vártam
érleltem lelkemben a vágyam
szentséges démonok kergettek
legbelül elértem ,mit kívántam .

mert kérjük az igazit egésszel
nem szabály, mit igen és nem
nem lehet bennünk sok kétely
indulunk ,szárnyalva látni ,ízlelni .

keressük bennünk hangosabban
a démont, mi néha halkabban
zendül kimúltan ,s ha elértük
tudjuk, ö a szent érlelt értelem .

ö lesz számunkra elérhetőbb
mert semmi más nem lebegőbb
mint a megtért gyáva szerelem
hamarabb kaptam,mint éreztem
könnyedén szárnyalva elértem
mert létem követelte;ö kivétel. W.B

A férfiak----Vilhelem Margareta

A férfit bölcsnek teremtették
hatalmasnak és erősnek 
agyuk csupa szürke adag
a fehér csak nönek maradt,
de nem nagyon sokat nyertek
szemeikkel minket lesnek
hínárosan fogjak testűnk
karjaikkal kardot fognak
szavaikkal eget lőnek.

Botorkálnak rögös földen
 ettől nöket megkímélnek
bátorságuk,csak híresség
mert nőkben van a merészség 
és a két fél, az egy egység
de ha felnézünk ö reájuk
megjön rögtön bátorságuk.

A férfi, ha bír csak rombol,
szóval, tettel, akár kedvvel 
igazából, csak akkor ember
ha a nő az, ki neki rendel
így tehát a szürke démon
tétova lesz, ha a nő némul
mert a nő az örök bűvös 
mozog sokat, nógat lelket 
így merésszé teszi a férfit
tehát ,a nő az, ki irányit.

Megtanuljuk---Vilhelem Margatreta

Az élet lassan megtanított
botladozni ,tévelyegni,de
ha mindent átvészelünk
akkor minden tova tűnik .

Mert az élet percek mása,
mely gyorsan rohan,forr,
hátra marad minden lom,
a szél seper, marad a pór.

Néha olyan gyorsan fut ,
a szél sem éri utol,mert
mindig az lebben jobban
ami nekünk fáj legjobban.

Az Ég kék mindig s, világit,
holt időben ,új holdtöltében,
színes virág mindig nyílik
még akkor is, ha szíved sír.

Illatok is szállnak mámorral,
megtöltik lelked vágyakkal
nem baj ,ha már elrontottad
a sok mindent,nem tudhattad.

,az élet soha nem kegyelmez,
még akkor sem ,ha térdre esel,
de újból felállít a búgó szél,
és egy új mesét regél.

Elfelejted majd, ami történt,
újat kapsz , új zenét,mi zeng
gyorsabban ,mi már nem sajog
szinesen megöleli a szelet.

Az órák----Vilhelem Margareta

Az órák mik pontban kopognak,
úgy siratják az éveket,mik múlnak,
mi csendben hallgatjuk énekük,
lelkünkben velük együtt érzünk.

Ködös ,zavaros bánatunk terjeng
mert mindentől félünk mi remeg,
kerge szívünk sokszor megdobban,
ahogy az órák pontban kopognak,.

Halk zenéje átjárja lényünket
néha éjjel felkölt a kísértet,
ennyi lenne mind ami nekünk jár?
De az óra nem áll továbbra is jár.

Megbékülünk eltelt múltunkkal,
az ember büszke,nem tékozolhat,
mert nem mehetünk el innen búsan,
és az órák nem merik az időt lassan.

Mikor majd fáradtan búcsúzunk,
szívünk mely gyáva és mégis erős,
nagyokat dobog az órák nyomában,
mi ballagunk hősen a rónák árnyába.


Mert örök homály ,olyan mint a tenger
az Élet, mely nem ismer reményeket,
a magány csak rövidke siri remegés
miben az ember átkoz,s veszettül kér.[W.B.]

TE ai nascut din Soare--Vilhehelem Margareta

Când e liniște si pace,
pot să gândești la multe
gânduri  cei ce vine  ca o furtună
sunt triste  si te tulbură  ,
gânduri cele cu mult fast
cautănd-ţi fericirea
ce domolesc cele negre ,
și te ajută sa treci de ele.
Doamne ,dă sa fie  multă pace,
ca să poţi gândi la toate
ca viaţa ta e frumoasă
si  mută-ţi necazul departe
elibereaza-te  de toate
care mereu te  incruntă
noaptea să-ţi fie  dulce,
roua păcii sa te alintă
nu te mai gândi la vise
ele sunt  doar văpaie arse
zburând in sus spre soare
mereu căutând frustrare
Razele te privec cu ardoare
care poate te veselește
si  să ridici capul din perne
văzând cât de mult te iubește
Soarele ce ţi-a dat viaţă.

Ami fáj----Vilhelem Margareta

Csak az fáj jobban
mi végső őrület ,
hogy a fájó sebek,
már nem az enyémek,
szívem más erővel,
dobbantja buzgó ereim,
lassan visszatérnek,
a beleszőtt érzelmek
mik kecsegtetnek.
és csak az enyémek.,
Ez egy rendeltetés;
nem leszek senkié ,
de enyém sem lehet
soha sem senki
A szomorú ,tiszta láng,
ma már csak parázs,
többé nem gyújthatók,
és nem is olthatók,
a szenvedő sóhajok,
bár bátran nyílhatnak,
de biztos hervadásra
őket elátkozom.
És mosolyog a bánat,
mert mégis fáj a dal,
zavarnak szüntelen
a kopogó léptek zaja,
mik mögöttem hullnak,
és szüntelen kínoznak,
mert lelkem hontalan,
és látom önmagam már

A világ bénitása----Vilhelem Margareta

1. Még tündökölt a nyár csillag porban
   még lubickoltunk a tenger hullámban
   sejtelmesen baráti szívek harcával
   összefonódott karokkal védjuk magunkat
   
   miközben a vergődő világunk hálójában
   megakad a zűrzavaros háborgások harca
   titkos egyezmények szülötte tervekkel
   Európa népeit bűvösen körbe fogta
   
   
   az árulás, ámító varázzsal testünkön
   mint ostoba nyomorult susogó őslények
   otromba erőkből támadt kegyetlenséggel
   visszaszorította minden moccanásunk,
   
   s tetten értek hiányos védelemtől óvva
   nyomorból szabadult őrült szörnyek 
   keresztjeinket porba tiporva lesnek
   meddig szüli erejét bennünk a félsz.
   
   
   Ugye nem lehet mindig álmot jósolni
   az emberek áhított vallás peremén
   játszadozni, mohón halára ítélkezni
   megkötött eszméket valóra váltani ,
   
   miközben a vezérek zsebüket dagasztják
   fals eszméket csalnak fekete csuhában
   s körös körül harci évtizedek forognak
   a holtra dermedt perceink valós világában. [W.B.]

Ha jön a ár----Vilhelem Margareta

1. Még tündökölt a nyár csillag porban
   még lubickoltunk a tenger hullámában
   sejtelmesen baráti szívek harcával
   összefonódott karokkal védtük magunkat
   
   miközben a vergődő világunk hálójában
   megakadt a zűrzavaros háborgások harca
   titkos egyezmények szülötte tervekkel
   Európa népeit bűvösen körbe fogta
   
   
   az árulás, ámító varázzsal testünkön
   mint ostoba nyomorult susogó őslények
   otromba erőkből támadt kegyetlenséggel
   visszaszorította minden moccanásunk,
   
   s tetten értek hiányos védelemtől óvva
   nyomorból szabadult őrült szörnyek 
   keresztjeinket porba tiporva lesnek
   meddig szüli erejét bennünk a félsz.
   
   
   Ugye nem lehet mindig álmot jósolni
   az emberek áhított vallás peremén
   játszadozni, mohón halára ítélkezni
   megkötött eszméket valóra váltani ,
   
   miközben a vezérek zsebüket dagasztják
   fals eszméket csalnak fekete csuhában
   s körös körül harci évtizedek forognak
   a holtra dermedt perceink valós világában. [W.B.