Karácsonyi álom---Vilhelem Margareta

Karácsony cseng fehér télben
kékes ködben csipkésen rezzen ,
arany szánkon minden csillog
sok színes gyertya csodát villog.

Fénybe borul földi élet mennye
fény csóváját hinti szerte -szét
apró pelyhek hullnak zöld fenyőre 
arany szállal körbefogva menetét .

Lent a földön szent csoda parázslik
keresztjében hullnak ezüstös tollpihék
érezzük ünnep ragyogása, közeledik 
szikrák szállnak házak hideg ablakára.

Fények villognak,mint égő lámpások
mindenki boldog ,s a kis angyalkák
finoman szállnak zöld fenyők ágaira
dicsőséget hintve a csoda országból.

Új világ kezdődik, bölcs királyok láza
reánk tapad, lelkünket zenével felrázza ,
a csillagok kékesen mind jobban égnek
jelzik a Szent Karácsony békés jövetelét .[W.B.]

Zavart világ-----Vilhelem Margareta

Semmi sem tartós bennünk rég
kihalnak szokások , oly őrültség ,
roggyanó Világ boldog ösztönére
rohanva dolgozunk megfeszítve.

Elfáradt Világban már nincs időd
mulandó ,hasztalan álmokra
érintkezéseid, hiányos kopottak 
nincs erőd sírni, érveid határozottak .

Bizonytalan minden körülötted
bár érzed az illatot mi árad feléd
a remény csak felcsillanás jele
léha ,fáradt haldokló dísz eleme .

Néha mulatsz kicsinyes örömmel
de testedet átjárja az utálat heve ,
közönyös játékodra,nincs kedved
igéid némák egynek sincs veleje . [W.B.]

Feltoro vágy ----Vilhelem Margareta

Mindig csábosan villan a vágy
egy villám csapta mozdulattal ,
mint álomban jelenő riadt árnyak 
egyre tested felett tolakodnak.

Nem elég csak a vágy, mi marad,
forró alvadó véred szivárgásában 
ott lüktet a tett ,szívedből szivárog
a szó ,mi kívánatosan bent reked.

Idővel megjátszod újra a lehetetlent
a szósorok láncán rezegnek feléd ,
hiába félsz, remegsz a szót ismered
vágyad mindig erősebb mint az ész.

Bár ocsúdsz, szégyelled gyengeséged ,
de jól tudod mégis újra robban feléd
oly víg leszel ön legyőző keserveddel
de vágyad lüktet benned mint az őrület . [W.B.]

Glóriás tél----Vilhelem Margareta

A mostani téli alkony fagyos izével
finoman magáról a havat lerázza ,
friss szagú szelek csikorgó láza
pislantó fényeket durván felrázza.

Mert itt van eljött ,s nem kérdezett
akart és mert és bírt felélesztett,
merészen két marokkal szórja hidegét
égetve a tegnapot s a jövő tettét .

De feltárunk rajta minden szennyet ,
mit néha titkolunk magunk előtt
Ő ragyogó trónon ül kezében jogar
megmutatja nekünk kegyetlen erejét.

Míg világban folyton kergetőznek egyre
rőtes ősz és jegesen recsegő tél ,
látni akar minket a hideg hónak fényében
akár az egész világgal szállna szembe.

És győz mindig, maga igazságában ereje
fehér hegyeket, tereket teremt röptében
a szélnek sosem adott oly erős hatalmat ,
hogy legyőzöttnek lássa magát életében. .[W.B.]

Unnepi fények---Vilhelem Margareta

Igazi gyöngy szemként csillog
az advent hangulata felcsillog ,
romantikus , egyben hangulatos
spirituális élményben öntudatos .

Az utakon boltíves csillárként
fejünk felett remegnek fények ,
spirális oszlopokra feltekerve
házunkban zöld fenyőt övezve. 

Vásárlási mulatság ,hangulat lelke
fényes épületek ,halk ünnepi zene ,
emberek fényekben gyönyörködnek
mint vásárokban a pogácsa szívek .

Hatalmas vörösen izzó gömbök
részese lett e csodás ünnepnek
lilás fényük szépséget ejt szívben
utcán sétálók, hömpölygő tömeg.

Az utcán is táncolnak örömükben
egyedi fények, tükrös bálteremben
fények ünnepe és karácsony fénye
összekötődik szent szeretetben. [W.B.]

Decemberi zsibongás----Vilhelem Margareta

Sötétkék az ég, az úton fények
kint csikorog és csontig vág a tél ,
jégcsapok lógnak sértetlen ereszen 
ködös alkony üli fagyott vizeket.

Sűrű pára száll kanálisok felett 
házakból füstölög a gyatra hőség 
s ködben imbolygó piciny madárka
némán kóvályog a zavaros légben .

Éjszakára csend lenne, de a szél
csintalankodik az utcán riszálva
szoknyáját , egyre, jobbra- balra
majd fuldokolva átcsap ablakodra..

Ilyenkor szorong a meleg szíved
benne rekedt a nyári illatú meleg
ibolya színekben múlik hófehérben  [W.B.]

Megfagyott virágok---Vilhelem Margareta

Megfagyott virágok élettelenek
búvó helyeket keresnek leveleinek,
de a hidegben csak tapogatóznak
gyáva szirmaik nem sokat tudnak .

Csúfot űzött a tél meggondolatlan
megfagyott virágok hattyúdalában 
ami lehetett lassan bevégeztetett 
a lehetségesből valami néha lehet .

Engedett a fagy és csorog az eső ,
de a virágoknak nem lesz sok jövő 
búvó helyükből karantént építenek
hátha virágjaik újra felélednek .

Fogom kezemben kedvenc virágom
lassan szemet nyit precízen ,diszkréten , 
kevés időt jósolok mandula virágnak
csodás szirmainak ,a téli jég egy átok .[W.B.]

Kényszermegoldás---Vilhelem Margareta

Kegyetlen csend van körülöttünk
időnként riadva egymást nézzük,
de nevetés, szerelmes csók nincs
csak alkudozunk,régóta van ez így .

Vajon meddig lesz kényszermegoldás
könnyeink úgyis elapadtak régen ,
állunk egymás mellett illedelmesen
míg elzsibbadt lábaink remegnek. 

Kétségtelen megszoktuk a maradást
csak tövisek kötik össze szívünket
egybegabalyodott lelkünk fáradás ,
s gyenge fényben szemeink figyelnek.

Érzéseink lassan hadakoznak ellenünk
magunk sem tudjuk mit hoz a jövőnk
játszani kellene egy kis romantikát
mik szívet bűvölnek és csiklandoznák .

Szórakozott a barátságtalan sors keze
mikor még kecsegtetett a gyönyör egyre
ma csak betokosodott szívek merevsége
van jelen ,de csak rideg derengés hidege. [W.B.]

Feltőrő vágy----Vilhelem Margareta

Mindig csábosan villan a vágy
egy villám csapta mozdulattal ,
mint álomban jelenő riadt árnyak 
egyre tested felett tolakodnak.

Nem elég csak a vágy, mi marad,
forró alvadó véred szivárgásában ,
ott lüktet a tett ,szívedből szivárog
a szó ,mi kívánatosan bent reked.

Idővel megjátszod újra a lehetetlent
a szók sorok láncán rezegnek feléd
hiába félsz, remegsz a szót ismered
vágyad mindig erősebb mint az eszed.

Bár ocsúdsz, szégyelled gyengeséged ,
de jól tudod mégis újra robban feléd
oly víg leszel ön legyőző keserveddel
de vágyad lüktet benned mint az őrület . [W.B.]

Csillogó tél---Vilhelem Margareta

Csillog a Hold,
havak ezüstje szikrát vet
kék illatok bűvöletében,
csikorog a fény a fák között,
ragyogva kéklik az ég.

Csendes az éj,
tisztult az ég fejed fölött,
hajnalban lángra kél a Nap,
s hullámzanak bércek felett
bolyhos csillagok önfeledten.

Bűvös a kör,
színes körök remegnek,
ez az áhítat titkos fénye,
szemünkben vígságot zeng,
s habfehér kézzel integet.

Dér cseppen,
halk zizzenéssel, dermedten
szórja szirmait szűz-fehéren,
a szüntelen tisztuló légben
villognak a hűvös pernyék.

Ez az a pillanat,
ráébredsz mindenségedben,
hogy Nap és Ég, mint egy igézet,
ketten az idő homályában örökre
kereszteződnek sebes zendülésben,
a tél bűvöletében.

És remegnek csillagok,
jeges dermedés álnokságában
pillék körülfogják sziporkázásuk,
s fullasztják testük ragyogását
selymes zenével, varázslatban.

Szeretném tudni----Vilhelem Margareta

Szeretném tudni mi bánt téged,
Szeretném tudni miért sértesz,
Szeretném ismerni gondolatod,
Szeretném ha elmondhatod !

Szeretném,ha rám gondolnál,
Szeretném,ha megcsókolnál,
Szeretném,ha simogatnál,
Szeretném,ha megdorgálnál.

Szeretem osszes hibáidat,
Szeretem a rosszaságod,
Szeretném,ha megsúghatnám,
Milyen nagyon vágyok én rád.

Szeretném,ha rám gondolván,
Elmondhatnád azt ,ami fáj,
Szeretném,ha sötét éjben ,
Eggyé válnánk mindörökben.[W.B]

Tánc szenvedéllyel---Vilhelem Margareta

Véletlen szenvedélyek
átsuhannak csendesen
évek során meg-meg állnak
s telítődnek lelkünkben.

Vitéz álmok keringőznek
a bálterem közepén
szenvedélyes tánczenében
összebújnak édeskén.

Remegnek a forró álmok
ha a testük összeér
vérvörös kis szikrák szállnak
a bálterem közepén .

O,de régen voltak álmok
lassan feledésben térnek
forró álmok,néha átkok
elcsüggedő kis ábrándok.

Valamikor ők voltak
életünknek vezérei,
ma csak örök álmok
az emlékek ékkövein. [W.B.]

Best Of Old Love Songs 80s 90s - Greatest Old Romantic Songs Ever

Gyerekkori emlékek ---W.B

Régen ,régen,fákba véstük nevünk
mint kisdiákok fogtuk egymás kezét
oly boldogan nevettünk egymásra
gondoltuk megmarad, megkötve fára.

Évek múltával éppen úgy mint régen
a vadonban keresem a fát, s felismerem
behegedt vonalak, ismeretlen nevek
egy barátom sincs ki keresné nevem .


Barát nem tért vissza ,senki sem érzi
hogy csak ellenség áll a hátam mögé ,
más világba pottyantam csak gallyak 
ágaznak,bokrosan csendes magányban .

A fák lehámlottak , akár csak barátok
idézve a múltat, csak holdvilág ragyog 
a fa érdesen szúr , ahogy nevem simítom
lakott itt élet, valaha , elmúlt, régi időkben.

Ma már nem keressük egymást a mában
ki, ki elment a maga tervezett útjára,
ha visszagondol régi fák heges betűire
valószínű, régi emlék maradt a szívében. {W.B.}

Az ujjaidban a sorsod-----Vilhelem Margareta

Azt mondják a jó öreg jósok
tenyeredben kering a sorsod ,
mikor megszülettél már ott volt
fura vonal rácsban elágasodott.

Most még nem látható a jövőd
bal hüvelykujjad megmutatja
hátterét a sosem látott létednek
kisujjad szív-órája lüktetésében.

De együtt indulnak útnak elébe ,
sors vonalaidat öt ujjon keresed
percnyi fogadalmak rejtekhelyén
gyönyörrel tölt el kezdete s a vég .

Tenyeredben a vonalak összeállnak
mint egy híres kirakat együttes hossza
s míg méred tenyered vonalai hosszát
zsémbes vonalak visszatérnek hozzád. [W.B.] 

Torekeny testemmel----Vilhelem Margareta

Csókokat álmodok ragyogó pilládon
dús szemöldököd puha mintájára ,
lágyan simogató édes asszonyi módra
kéretlen szerelmed áldom kifulladva .

Szeplőtelen érzelmed tiszta egy végben
hajadon hajam pihen lágy hullámokon
őszinte kapcsolat zárul kettőnk között
nem tarthatott sokká a hiszékenységem.

Fénytelen türelmem árnyékot hozó fájás
törékeny testemen cipelek egy áldást ,
rögtönzött értelmem zavaros előrelátása
gátolta csókjaid búja nagyravágyását. [W.B]

Elmúlik az ido---Vilhelem Margareta

Elmúlik az idő kóró virag zörög
valahol mélyen a föld éjjelében
kései tücsök penget hegedű zenét
fekete varjak köröznek az égen fent .

Elmúlik az idő, aszódnak emberek
vén óra ketyeg az idő vas kezében
mikulásvirágok villognak rettegve
időnkét szél seper át rajtuk keményen .

Mégis erre lakik komoly ifjúságom ,
otthonom keresi penészes falakon
a kertben minden halott holt vacakon ,
kis megátkozott tavacskám vad ,hínáros .

Elmúlik az idő, békesség világit felém,
nedves szoknyám mintha mégsem enyém
ma már nem használok finom selymeket
elmúlt életemet porba vagy kőbe veretem..[W,B]

Az erkolcs es a bun---Vilhelem Margareta

Szorongunk sok bűneink között
ropogtatjuk mint vén csontokat
Tisztaság ?Mit ér nekünk ez a szó 
ha bűnt is szülhet egy tagadószó.

Fárasztó a sok fejre hulló bűnös szó
nem véd meg a tudás hatalma sem ,
kínok tekerik az ész tekervényeket
szétmarva megvastagítják ereinket .

Émelyegni kéne magunk keservén
ha durván is,de robbanjon elménk
válasszunk erkölcs s bűn között
ha nehezen értené meg bús lelkünk.

Romlással kezdődött,minden jogalap
langy élettel küszködünk nap mint nap ,
de az elme nem alszik éberen kísér ,
s a bűnök titkai hamar ,szívekbe csap.

És ma csak nyoszolyákat készítünk
undorodva a sok bűntől s büntetéstől ,
fejünkön fehéren csillog a virágkoszorú
tisztán, de kerülgetnek bűnös gondolatok. [W.B.]

Hegedu hangrések----Vilhelem margareta

Sosem vagyok egyedül,hiányban,
valakik éppen most reám várnak ,
többnyelvű hangok ,ízek csodája
megnémult igék, tettek vibrálása.

Csenddel  zörögnek fájó  érzékek
virágok ,madarak fákon, s a tövében
lekapart falak, lecsorgó vakolatok
nyikorgó ablakok ,lelakatolt ajtók.

Mennyei hangok átlátszó kék égen
mind velem vannak társas körömben
hallom hangjukat lírai szenvedéllyel
minden esemény egy külön kellem.

Bennem is a vágy csak zenét szülhet
lábam nyomából a világ mindenségbe ,
mert én vagyok üzenetük képviselője,
testembe bezáródnak a  titokzatos éjjel.

Ahogy évek nőnek ,hegedű hangrések
széjjel fújt rózsabokrok  között véreznek ,
minden pórusomban zene kacérkodik
míg rózsabokrok  teste kéjben  álmodozik.  [W.B.]

Sorsrontó órák---Vilhelem Margareta

Csak a boldogság óráit számoljuk
megszámlálható  majd az az óra
megáradt arcunknak világító tükrén
felfogható a semmink  borzadalma.

Üres órákban szétszakad a semmi
s egyre messzebb jövünk -megyünk
mielőtt szárnyat kapna a létünk
a béke józan szava,lesz beszédünk.

Születésünktől  nem élünk derűvel
rozsa nyílásához hasonló tövissel ,
kettős kereszt út  áll majd előttünk
egyikből a másikig poros résekkel  .

Hosszú idő múlva félreüt szívünk,
az óra a semmiben  lassan eloszol ,
miután már  sok  megtörtént , múlt ,
kevés  idejéből valami mégis  kifúlt  .

Orákat gyökereztet fájdalmas lelkünk 
bár percenként mindent ellopnak tőlünk ,
megszokott sorsrontót  épp szégyelljük ,
de jó órákban jövőt magunkhoz öleljük .   [W.B.]