2018. szeptember 19., szerda
Véletlen ----Vilhelem Margareta
Baráti hatalom-Vilhelem Margareta
Újabb őszi vasárnapra,
ébredtünk mindketten,
napsugárral szerencsével,
az ég beborítja lelkünk.
kedvünk víg s díszbe borit
kedves szőke láng ég
kívánom ,hogy lazíts nagyot
áldott boldogsággal.
Arany pihék szálljanak
ébredtünk mindketten,
napsugárral szerencsével,
az ég beborítja lelkünk.
kedvünk víg s díszbe borit
kedves szőke láng ég
kívánom ,hogy lazíts nagyot
áldott boldogsággal.
Arany pihék szálljanak
Nem lehet hinni---Vilhelem Margareta
Mert sosem mutattad félszed
melled veregetve jött a végzet
elvégezted csalóka monológod,
izzadt redőkkel homlokodon,.
Nem kerestem a régi helyünket ,
hol ünnepbe öltözött tekinteted
fölvértezve érdekelten kutattál
lehet akkor szívembe láthattál .
Szeretném látni újra haragod
melledre tűzni arany szalagot ,
hogy átvészelted velem aprócskán
csalóka gyanút játszó mutatványt.
Nem érzek haragot,menj tovább
kétes természeted csak zavarna
most már bölcs érzésem taktikája
undorító cseppek maradványa.
És szédülni késztetett minduntalan
bennem a hibád , mi takarta sohanapján
látszólagos lágy tekinteted zavarában ,
igazságod önmagát hazudtolván./W.B./
melled veregetve jött a végzet
elvégezted csalóka monológod,
izzadt redőkkel homlokodon,.
Nem kerestem a régi helyünket ,
hol ünnepbe öltözött tekinteted
fölvértezve érdekelten kutattál
lehet akkor szívembe láthattál .
Szeretném látni újra haragod
melledre tűzni arany szalagot ,
hogy átvészelted velem aprócskán
csalóka gyanút játszó mutatványt.
Nem érzek haragot,menj tovább
kétes természeted csak zavarna
most már bölcs érzésem taktikája
undorító cseppek maradványa.
És szédülni késztetett minduntalan
bennem a hibád , mi takarta sohanapján
látszólagos lágy tekinteted zavarában ,
igazságod önmagát hazudtolván./W.B./
A szivek törvényei---Vilhelem Margareta
Talán még -----Vilhelem Margareta
A kapocs----Vilhelem Margareta
Néha egy nap , egy perc végzetes
ha nincs mi összekösse szívünket
érzelmeink érdektelenné válnak
a langyos széltől, mint őszi lehűlés.
S ki tudja van e folytatása még
ha ritka perceinkben elakadunk
bénulttá válnak ölelő karjaink ,
s távolodunk egymástól akaratlan.
S végső fokon egy röpke lemondás
mi kering felettünk reménytelen,
susogó sóhaj feszül két szív között
imává oszlik, mi sokszor kiejthetetlen.
Csak az alázat szégyenében feszeng
a kegyetlen idő, mi kiismerhetetlen
lelkeket roncsol , esztelen , merészen
kutatja a jövőben az utolsó reményt.
S feladunk mindent gőgös sóhajjal
nem utazhatunk az idővel egy vonalban
a boldogság mi úszik a jövő felett
megérinti vállunkat de néha hasztalan./W.B
ha nincs mi összekösse szívünket
érzelmeink érdektelenné válnak
a langyos széltől, mint őszi lehűlés.
S ki tudja van e folytatása még
ha ritka perceinkben elakadunk
bénulttá válnak ölelő karjaink ,
s távolodunk egymástól akaratlan.
S végső fokon egy röpke lemondás
mi kering felettünk reménytelen,
susogó sóhaj feszül két szív között
imává oszlik, mi sokszor kiejthetetlen.
Csak az alázat szégyenében feszeng
a kegyetlen idő, mi kiismerhetetlen
lelkeket roncsol , esztelen , merészen
kutatja a jövőben az utolsó reményt.
S feladunk mindent gőgös sóhajjal
nem utazhatunk az idővel egy vonalban
a boldogság mi úszik a jövő felett
megérinti vállunkat de néha hasztalan./W.B

A gyertya láng ----Vilhelem Margareta
Két világ között--Vilhelem Margareta
Elveszett már minden érzelmem
mióta nem vagy áldott árnyékom
komoly játékunk kihűlt örökre
bűvös titkunkat őrizzük ketten.
Elhagytuk egymást bocsánattal
két színben forog ma már világunk
bujkáló ösvényeken kóborolunk
míg lágy mosoly topog szánkon.
S az időnek homályos tükrében
megmutattad szemrehányásod ,
s bús szavaidnak zavaros serege
kínozzák a napokat és éjszakákat.
Bármennyire ércesek pöre szavaim
rám szabadítottad magad akaratát ,
széles világnak szerelmes árkában
külön vagyunk hűtlen botorkálva .
Kegyetlen perceknek gyöngédségében
idegen társ lettél teljes fontossággal ,
versbe fogom imám méltó bizalommal
hol minden perc igéket őriz titkunkban.//W.B./
mióta nem vagy áldott árnyékom
komoly játékunk kihűlt örökre
bűvös titkunkat őrizzük ketten.
Elhagytuk egymást bocsánattal
két színben forog ma már világunk
bujkáló ösvényeken kóborolunk
míg lágy mosoly topog szánkon.
S az időnek homályos tükrében
megmutattad szemrehányásod ,
s bús szavaidnak zavaros serege
kínozzák a napokat és éjszakákat.
Bármennyire ércesek pöre szavaim
rám szabadítottad magad akaratát ,
széles világnak szerelmes árkában
külön vagyunk hűtlen botorkálva .
Kegyetlen perceknek gyöngédségében
idegen társ lettél teljes fontossággal ,
versbe fogom imám méltó bizalommal
hol minden perc igéket őriz titkunkban.//W.B./
Szépiteni a világot----Vilhelem Margareta
Felszabadultan---Vilhelem Margareta
Oly zűrzavaros máma a Világ
tébolyult eszmék kavarognak,
bár a földön még kék az ég
és nem botránkozik senki még.
Lehet holnap oldódnak kötelékek
feltámad minden mi mulandó volt
láncok hullnak cifrán, szabadon,
színes virágok virítnak arcunkon .
Emberségünk zavarban ,szégyent
kóvályog hasztalant érthetetlent,
nyögve keressük barátok értékét
s várjuk tisztuljon a régi szenvedés .
Borzadállyal viseljük keresztünk ,
piros szívünkből csillognak cseppek ,
mert nincs rendben semmi csak vihar
hasit keresztül-kasul szívünk fényén .{W.B.}
tébolyult eszmék kavarognak,
bár a földön még kék az ég
és nem botránkozik senki még.
Lehet holnap oldódnak kötelékek
feltámad minden mi mulandó volt
láncok hullnak cifrán, szabadon,
színes virágok virítnak arcunkon .
Emberségünk zavarban ,szégyent
kóvályog hasztalant érthetetlent,
nyögve keressük barátok értékét
s várjuk tisztuljon a régi szenvedés .
Borzadállyal viseljük keresztünk ,
piros szívünkből csillognak cseppek ,
mert nincs rendben semmi csak vihar
hasit keresztül-kasul szívünk fényén .{W.B.}
A régi családi házban---Vilhelem Margareta 2016-09-26 21:29:53
Itt állok a rozoga családi házban
hol régi illatok felém hullámzanak
cigaretta füstös kopott szürke falak
s minden mit hordozott a múlt.
A lehúzott rolók, ablakszemek
kitágult tágas pupillák üzennek ,
rozsdás asztalon apró morzsák,
s múltból maradt penészvirágok.
Lábatlan székek egymás hátán
nyomjak terhüket rendjén -sorján ,
barackmag íz kering a füstben
vegyesen illatozó vén mesevilág .
Őszi kavalkádé ,egybegyűlt emlék,
kapu nyitásra tárul tündérország
bozontos ösvényen gyereksereg
egymást kergetik annak módján .
Fájnak emlékeim, a festett képeken
Apám vonalai kis fehér ecsettel
kalap nélkül , őszes hajtincseket
zavartan lebbenti homlokáról szét .
Itt voltam boldog kisszobámban
a fájó Világ számomra ismeretlen
kis ablakomon tépett csipke függöny
nagyanyám horgolta békés lélekkel.
S leülök halkan a kis fatönkre
amin valamikor csodás dália virított
forró kezemből kiesnek régi keretek
fekete tussal festett ártatlan angyalok. {W.B.}
hol régi illatok felém hullámzanak
cigaretta füstös kopott szürke falak
s minden mit hordozott a múlt.
A lehúzott rolók, ablakszemek
kitágult tágas pupillák üzennek ,
rozsdás asztalon apró morzsák,
s múltból maradt penészvirágok.
Lábatlan székek egymás hátán
nyomjak terhüket rendjén -sorján ,
barackmag íz kering a füstben
vegyesen illatozó vén mesevilág .
Őszi kavalkádé ,egybegyűlt emlék,
kapu nyitásra tárul tündérország
bozontos ösvényen gyereksereg
egymást kergetik annak módján .
Fájnak emlékeim, a festett képeken
Apám vonalai kis fehér ecsettel
kalap nélkül , őszes hajtincseket
zavartan lebbenti homlokáról szét .
Itt voltam boldog kisszobámban
a fájó Világ számomra ismeretlen
kis ablakomon tépett csipke függöny
nagyanyám horgolta békés lélekkel.
S leülök halkan a kis fatönkre
amin valamikor csodás dália virított
forró kezemből kiesnek régi keretek
fekete tussal festett ártatlan angyalok. {W.B.}
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)







