2018. szeptember 19., szerda

Gondok között---Vilhelem Margareta

Úgy mennék veled amerre akarod
táplálnálak kedved szerint
simogatnám barna, borostás arcod
tiszta tekintettel fognám a karod .


Hiába fészkeltem magam beléd
nem érzed szívem bús zokogását
bár felvérteztem varázzsal tested
de lelked mégis más húron ring már.


Ha menni vágysz ,én menni hagylak
fájó szívvel nézném eltűnö árnyad
lehet futnék utánad göröngyös úton
vagy könnyű szívvel hagynám vágyad.

Bennem majd szállnak megmaradt évek
majd eggyé olvasztom a napot az éjjel,
emléked köré merészen titkokat hintek
a múlt perceit , szerelmem rezgéseivel./W.B./

Véletlen ----Vilhelem Margareta

Valószínű semmi sincs már
mi összekötne újra 
vadul átfut testemen 
hogy vagy , de átlátsz rajtam .

Szavaimnak nincs hatása
csak libbenő láng pora,
e pillanat mikor áthágjuk
az esküt parancs szóra .

De nem félek ,körülöttem
kattognak a percek 
szállnak illatok meg képek,
miket a szél is fújja .

Oly titok maradt én előttem
arcodnak két éle 
s ha netalán összefutnánk
szavunk senkinek sem kéne.

Elhervadt az öröm gyümölcs
poshad már az úton 
nem marad más csak a gond
hogy minden nagyon sajog./W.B./

Baráti hatalom-Vilhelem Margareta

Újabb őszi vasárnapra,
ébredtünk mindketten,
napsugárral szerencsével, 
az ég beborítja  lelkünk.

kedvünk víg s díszbe borit
kedves szőke láng ég
kívánom ,hogy lazíts nagyot
áldott boldogsággal.

Arany pihék szálljanak
 égre 
körül fogják tested
homlokodon a ráncokat

töröljék  melegséggel.


körül fogják tested
homlokodon a ráncokat
töröljék  melegséggel.


Barátságunk tiszteletére
kékre nyitja az ég ablakát
fény csóvát küld a szívünkbe
a barátság szentségére ../W.B./

Barátság----Vilhelem Margareta

Lehet barátság állhatatos
néha tüzes lánggal ,
csak az emberségünk titka
mi takarja sok számra

tűkön ülő készségünk
két ismeretlen között
bármennyire tétovázunk
szívünkben nyílik kincs

mit takarja az éberségünk 
tisztán, még szilárdan
bármely percben beléphetünk 
olyan mint egy tükörkép .

Nem lehet hinni---Vilhelem Margareta

Mert sosem mutattad félszed
melled veregetve jött a végzet
elvégezted csalóka monológod,
izzadt redőkkel homlokodon,.

Nem kerestem a régi helyünket ,
hol ünnepbe öltözött tekinteted
fölvértezve érdekelten kutattál
lehet akkor szívembe láthattál .

Szeretném látni újra haragod
melledre tűzni arany szalagot ,
hogy átvészelted velem aprócskán
csalóka gyanút játszó mutatványt.

Nem érzek haragot,menj tovább
kétes természeted csak zavarna 
most már bölcs érzésem taktikája
undorító cseppek maradványa. 


És szédülni késztetett minduntalan
bennem a hibád , mi takarta sohanapján 
látszólagos lágy tekinteted zavarában ,
igazságod önmagát hazudtolván./W.B./

A szivek törvényei---Vilhelem Margareta

Az emberi szívek lánggal égnek
az élet egyszerű törvényei
szerint , s a húsunk cafataiban
hamuvá porladnak , percekben
elszenesednek 
a kimondott törvények peremén.
Árnyék és fény között lebegnek
erős hatalom alatt 
fájdalommal, s örömmel
dobogó lüktetésben
gyönggyé varázsoljak szemeink
a végső megsemmisülésig .
Mert kering rendben létünkben :
a szeretet, szenvedés ,
s bársony tenyerünkben elférnek
kimondott ígéreteink. 
Majd éjnek mámorában elszállnak
foszlott unalommal ,
s marad a harmatos hajnal
mely igazat beszél.
S ki védi meg testünket
e súlyos törvényektől
mik szíveket kebeleznek 
szétterült árnyakkal zavarodottan
rendre intve elterült testünk.
Kellene néha egy kis megállás 
mert nincs visszaút ,
bölcsességünk kihagy
belenyugvásunk összerogy
mert óvatlan s védtelen a szív
s féltve lelkünket megbékél./W.B

Talán még -----Vilhelem Margareta

Talán te miattad értettem meg 
a titkok értékét,
mik keringenek harcunkban ,
s becsapnak minduntalan ,
 várom a visszaszámolást untig 
gyűrött szoknyámban kihívóan
megálltam egy percre dacosan ,
hogy eljárjam utolsó táncom.
Próbálok szelídnek tűnni ,
de bocsáss meg zavaromban
kihúztam karomat karodból
mire a szél is meglebbentette lelkét 
felettünk kacagva ,
mert jövőnkbe látott.
Mert aznap együtt voltunk megint
mikor kék ingedben kísértél
én beléd bújtam melegen,
s fojtottan suttogtam 
azt, mit nem akartál
hallani, a titkom amit 
magamban viseltem
amitől megrendülten láttam
fölényes mosolyod .
Te csak vadul vágtattál az úton
szélben kúszálodótt hajjal ,
s én vesztedet kívántam
magammal együtt,
mert nélküled nem lehetek ,
s utánad rohantam 
mert máris hiányoztál
hiába ért vége a harcunk
elvesztettem értéked
a jövőm voltál,s emlékem lettél.
Bőrünkön játszott a napsugara
lelki erőmmel elképzeltem
talán még nem késő
egy új hajnali napsütésre ,
talán még van merszem
szembenézni veled ,
s az égi hullámok majd 
csapjanak felettünk össze
fenyegető szemekkel./W.B./

A kapocs----Vilhelem Margareta

Néha egy nap , egy perc végzetes
ha nincs mi összekösse szívünket
érzelmeink érdektelenné válnak
a langyos széltől, mint őszi lehűlés.

S ki tudja van e folytatása még
ha ritka perceinkben elakadunk
bénulttá válnak ölelő karjaink ,
s távolodunk egymástól akaratlan.

S végső fokon egy röpke lemondás
mi kering felettünk reménytelen,
susogó sóhaj feszül két szív között
imává oszlik, mi sokszor kiejthetetlen.


Csak az alázat szégyenében feszeng
a kegyetlen idő, mi kiismerhetetlen
lelkeket roncsol , esztelen , merészen
kutatja a jövőben az utolsó reményt.

S feladunk mindent gőgös sóhajjal
nem utazhatunk az idővel egy vonalban
a boldogság mi úszik a jövő felett
megérinti vállunkat de néha hasztalan./W.B

A gyertya láng ----Vilhelem Margareta

Védd meg a hited mondd :lehet
bölcs akarattal megvívni csatád ,
megmászni kaptatós hegyeket
lihegő lélegzeted megérte léted .

Érezd: nem tud kimúlni reményed ,
bár inognak láng nyelvek körülötted
de záporos viharok kereszt tüzében
új forró ábrándok forognak feletted.

Lehetetlen kioltani a lét hevülését
pokolba kívánod nyomorú gyötrődet
s nem lehet kioltani értékes akaratod
ne várd míg olvad lassan gyertya lángod.

S felemelt fejjel kergesd bűneid ,
mert ott bent mind lazábban kísérnek
szent tüzekkel szítsad forró lángod
hogy kiforrjon saját boldogságod .

S ha érzed hogy már tűnik ifjúságod
megint inog szerencséd, füstölög érvel
s ha úgy érzed kiégett szíved pihenne,
lemaradsz bűnösen alázatot kérve. /W.B./

Két világ között--Vilhelem Margareta

Elveszett már minden érzelmem
mióta nem vagy áldott árnyékom
komoly játékunk kihűlt örökre
bűvös titkunkat őrizzük ketten.

Elhagytuk egymást bocsánattal
két színben forog ma már világunk
bujkáló ösvényeken kóborolunk
míg lágy mosoly topog szánkon.

S az időnek homályos tükrében
megmutattad szemrehányásod ,
s bús szavaidnak zavaros serege
kínozzák a napokat és éjszakákat.


Bármennyire ércesek pöre szavaim
rám szabadítottad magad akaratát ,
széles világnak szerelmes árkában
külön vagyunk hűtlen botorkálva .

Kegyetlen perceknek gyöngédségében
idegen társ lettél teljes fontossággal ,
versbe fogom imám méltó bizalommal
hol minden perc igéket őriz titkunkban.//W.B./

Szépiteni a világot----Vilhelem Margareta

Veszedelmes Világ ,a bú és kéj között
kísérnek delejjel táplált keservek
követnek sötétben szárnyak árnyai
szomjasan tikkadok szuntelen .

Kerülgetnek folyton örök mozgalmak,
minden gondolat egy külön káprázat
néha túlzásba viszem magam erejét
mind többet akarok, de észnél maradok.


És félve kutatom sebeim varratát
apránként eltűnnek a hűséges sebek
asszonyi agyamból elvek születnek
s önzetlenül szól ajkam merészen .

Titkos rettegésben álarcot teszek
hogy bűntudatom talpon maradjon 
bár váltakoznak nappalok éjszakák
szépülni készül a világi hatalom .

Mind kevésbé keresnek elvont eszmék,
durcás arcomon már virít a kikelet
tompa zúgások csilingelnek bennem ,
s várom diadalom szentelt elvekkel./W.B./

Felszabadultan---Vilhelem Margareta

Oly zűrzavaros máma a Világ
tébolyult eszmék kavarognak,
bár a földön még kék az ég
és nem botránkozik senki még.

Lehet holnap oldódnak kötelékek
feltámad minden mi mulandó volt
láncok hullnak cifrán, szabadon,
színes virágok virítnak arcunkon .

Emberségünk zavarban ,szégyent
kóvályog hasztalant érthetetlent,
nyögve keressük barátok értékét 
s várjuk tisztuljon a régi szenvedés .

Borzadállyal viseljük keresztünk ,
piros szívünkből csillognak cseppek ,
mert nincs rendben semmi csak vihar
hasit keresztül-kasul szívünk fényén .{W.B.}

A régi családi házban---Vilhelem Margareta 2016-09-26 21:29:53

Itt állok a rozoga családi házban
hol régi illatok felém hullámzanak
cigaretta füstös kopott szürke falak
s minden mit hordozott a múlt.

A lehúzott rolók, ablakszemek
kitágult tágas pupillák üzennek ,
rozsdás asztalon apró morzsák,
s múltból maradt penészvirágok.

Lábatlan székek egymás hátán
nyomjak terhüket rendjén -sorján ,
barackmag íz kering a füstben
vegyesen illatozó vén mesevilág .


Őszi kavalkádé ,egybegyűlt emlék,
kapu nyitásra tárul tündérország
bozontos ösvényen gyereksereg
egymást kergetik annak módján .

Fájnak emlékeim, a festett képeken
Apám vonalai kis fehér ecsettel
kalap nélkül , őszes hajtincseket
zavartan lebbenti homlokáról szét .

Itt voltam boldog kisszobámban
a fájó Világ számomra ismeretlen
kis ablakomon tépett csipke függöny
nagyanyám horgolta békés lélekkel.

S leülök halkan a kis fatönkre 
amin valamikor csodás dália virított
forró kezemből kiesnek régi keretek
fekete tussal festett ártatlan angyalok. {W.B.}