Talán még -----Vilhelem Margareta

Talán te miattad értettem meg 
a titkok értékét,
mik keringenek harcunkban ,
s becsapnak minduntalan ,
 várom a visszaszámolást untig 
gyűrött szoknyámban kihívóan
megálltam egy percre dacosan ,
hogy eljárjam utolsó táncom.
Próbálok szelídnek tűnni ,
de bocsáss meg zavaromban
kihúztam karomat karodból
mire a szél is meglebbentette lelkét 
felettünk kacagva ,
mert jövőnkbe látott.
Mert aznap együtt voltunk megint
mikor kék ingedben kísértél
én beléd bújtam melegen,
s fojtottan suttogtam 
azt, mit nem akartál
hallani, a titkom amit 
magamban viseltem
amitől megrendülten láttam
fölényes mosolyod .
Te csak vadul vágtattál az úton
szélben kúszálodótt hajjal ,
s én vesztedet kívántam
magammal együtt,
mert nélküled nem lehetek ,
s utánad rohantam 
mert máris hiányoztál
hiába ért vége a harcunk
elvesztettem értéked
a jövőm voltál,s emlékem lettél.
Bőrünkön játszott a napsugara
lelki erőmmel elképzeltem
talán még nem késő
egy új hajnali napsütésre ,
talán még van merszem
szembenézni veled ,
s az égi hullámok majd 
csapjanak felettünk össze
fenyegető szemekkel./W.B./