Az emberi szívek lánggal égnek az élet egyszerű törvényei szerint , s a húsunk cafataiban hamuvá porladnak , percekben elszenesednek a kimondott törvények peremén. Árnyék és fény között lebegnek erős hatalom alatt fájdalommal, s örömmel dobogó lüktetésben gyönggyé varázsoljak szemeink a végső megsemmisülésig . Mert kering rendben létünkben : a szeretet, szenvedés , s bársony tenyerünkben elférnek kimondott ígéreteink. Majd éjnek mámorában elszállnak foszlott unalommal , s marad a harmatos hajnal mely igazat beszél. S ki védi meg testünket e súlyos törvényektől mik szíveket kebeleznek szétterült árnyakkal zavarodottan rendre intve elterült testünk. Kellene néha egy kis megállás mert nincs visszaút , bölcsességünk kihagy belenyugvásunk összerogy mert óvatlan s védtelen a szív s féltve lelkünket megbékél./W.B
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése