Ha vádolnál----Vilhelem Margareta

Kicsorbult  szíved darabját
elvesztem egyre egy végben
használd maradandó csonkját
talán fellángol az érzelmed.

Fáj a tudatlanságod beszéde
suttogják holtan egyszerre
könyöradományod cseppjét ,
s csillognak a könnycseppek.

Bátor a szíved ha merészel
csalfa  lepelben tolakodni ,
s a vágy mi olykor szédeleg
varázslatosan másfele téved


Lehet átok mi föl sem fogható
furakodik tündérek fátylában
táncod ,éneked föl sem érem
szőke hullámon bolyong egeken.

Marad a türelmes égi képzeletem
ahogy nyúlna karod ölelésben
hangod sem a tied, érces vétség
imádkozik magad győzelméért .

Néha meggondolom---Vilhelem Margareta

Mikor múlnak kísértések szívemben
piszkos kapuk nyitnak újra utat
akaratlanul önzetlen percekben
csak árnyékok végzik feladatukat.

Szavak mikor némulnak értetlen
nem marad semmi sötétségemben
szomjasan nyaldosom emberségem
s önzésemnek húrjai remegnek .


Sosem várok maradandó érdemet
kifütyült darab néha részvétemet
hordozza , pusztuló véleményemben
s nem sokat adok a közvéleményekre.

Mikor semmi sem hordoz messze
fészkemben kavarognak türelmek ,
fogyó erőm talán mind tehetetlenebb
s én sem értem saját akaratú végzetem.


Bár voltak idők mikor kísértésbe estem
égő szívemben lángoltak érdemek ,
vért öklendeztem egy csepp szépségért
s tapsoltak keményen körülöttem. [W.B.]

Ha szakad--Vilhelem Margareta

Te nem is érted 
és talán nem is érzed
ahogy dobog köztünk a lég
füstöt szór az élet
testűnk fölött ,
s holt keresztünk 
szendereg.
Még ketten ülünk
az asztal mellett
ketten egymás ellen
s a vágy mi törvényt mér
lebeg a kétségbeesésig
szédítő kékséggel
a cigarettánk füstjébe
míg kezünk még összeér.
Másra gondolunk mindketten
sokat vagy keveset
mérünk perceinkben
egymás ellen,
mindent mindenig ,
mert nincs mentség
a volt szép mindig
és marad a törvényünk
egyedül keservében
gyönyörű sebzett sejtelmek
repdesnek fölöttünk ,
mert nincs más menedék
csak mindkettőnk
magunkhoz mérjük érdekünk
a holtág széléig. {W.B.}

Gyenge akarattal--Vilhelem Margareta

Néha vétkezek akarattal 
tudom sorsom én vezetem
nehéz percek lágy talaján
megpendülök vágy tavaszán.

Sokat kérek s rádöbbenek 
nem jó helyen áll az eszem
felismerem önkéntesen
csúszós talaj leteperhet.

Voltam merész ,követeltem 
vállamon hordoztam keresztem
voltam szédítő ragyogó némber 
és mégis csatám elvesztettem.


Nem szándékom állni lesben
könnyen becsap minden ember
hiszékeny talajon mendegélek
magamból indulok önkéntesen .

Versenyt futok az időmmel
lemaradok fut előttem hévvel
bűnt forralok keservemben
repülhetek hogy elérhessem .

S ha talán még többet kérek
segély kiáltásra felébredek
s varom szent hivatásom részét 
egyenletben szedem az eredményt. [W.B.]

Ha álmodozol----Vilhelem Margareta

Gondolatban ismét újra
veled ,
fogva tartó hűséggel ,
de bárgyú közöny mellett
átnézel felettem
csalódott kiábrándultsággal
feleded ígért szerelmed
bágyadó mulandósággal
fogod már kezem .

Magamban még ott 
leszek
alázatos hűséggel ,
míg meghalt szavak 
kérnek
hogy ne tovább ,
csak ragyogjon a távolság
hordozza a csöndet
közöttünk ,csendesen
s dühöngve keresem
vidám büszkeségem ,
édes méreggel.

Lehet hinni ,szeretni
feledni tévedést
tudni hogy mindig fontos
szenvedni csókokért
mi közöttünk elmarad
hamvadó parázsként ,
de az út mindig a pokol ,
bűnösként birtokol
minden feltámadást
ha álmodozol. {W.B.}

Ha lehetne---Vilhelem Margareta

Légy az kit szeretnék
ne búj ujjad mögé ,
arcodon fáradt merengés
néha azt sem tudod hova lépsz.


Járatlan harc jövő győztese
ki nem sokat mérlegel
birtoklásod gondatlan tévedés
fájó türelmem lepereg.

Leselkedni halott harcokat
kiábrándító lojalitás ,
igaz ember áldott tükörképe,
szabad szembenállás.

Ne légy büszke tévedésedre
mindig lohad lendületed
vétkes félreértésed
egy szempont a cseppben .

Légy az kit szeretnék ,
oly zavaros az út körülötted
hiszekegy mindenségedben ,
de nem te vagy az Isten .{W.B.}

Értelmetlen értelem---Vilhelem Margareta

A délutáni üdvös perceinkben
szánalmasan szívlelem
vízparti sétánk békéjét ,
s hallgatlak süketen
most hogy szemben állsz velem 
csábos mosoly mögött
kutatlak eltökélten
már szinte mérgesen ,
s viharzik lelkemben
a jel ,hogy sosem értettél meg ,
számban keserű ízzel
észlelem ,
oly idegen lettél nekem.
Hamis szemeidben szük fény
mig kong szívemben
szavad mint egy szürke rém
s vele rendjén
egy félreértett biccentéssel 
arcodon döcög a szegény értetlenség.
Már nem okollak, de megkérdem
hogy ennyit érne
egy hirtelen löket a szívben 
ami eltökélten 
a te szerzeményed ?
S ha forrón fogod kezem még
csak tested beszél nem a szív
mert idegen vagyok neked 
amit te nem értesz és nem is érthetsz
csak vendégként lépegetsz
sunyi menéssel
mellettem az üdvös perceinkben.{W.B.}

Ha inog körülötted---Vilhelem Margareta

Rideg karokkal öleled világod
mert inog ide-oda
nyugodt ásítással hallgatod
robbanó tested zaját.

Kegyesen magadhoz láncolod
új erőd hatalmát ,
csorgó nyáladdal harmatozód
az iszonyat fullánkját .

Békülni szeretnél önzetlen
ezrek karmaival ,
fogaiddal önmagad harapod
bűnök fájdalmaival..


Úgy változik minden körülötted
majszolod kenyered ,
s húsodba mar az álnok türelem
s a jól lakott kegyelem.


Rádöbbensz gyenge mivoltodra
köd párázza szemed,
kegyetlen maradsz mint a szikla
nézed múló világod zeneszóra. {W.B.}

Csóktalanul----Vilhelem Margareta

Gyakran térek vissza feléd 
emlékeim kopognak csendben
vakság fényében buzog vérem,
kocsonyás lesz kidagadt erem.


Holtak ébredő táncát járom 
fájdalmas arcomon keserűség 
ráncba torzul fehér homlokom
dühös alázattal énem sajnálom .

De ha régi szavad csak szánalom 
harcos öklömben illatozó virágok
megkésve súroljak tüzes arcod
és csókjaimat viselem magamon.

Marad a nedves árnyak tövében
a pusztulásra termett szerelem
bús virágomban ködös illat terem
s maradok egy fájó örökös csend.

Az érzelmek,mosolyok, keservek
jönnek elémbe szívem tengerén
csók-kéj halvány bársony szigetén
ajkamra csúsznak forrón lágy igék.


Káprázatos múltunk tüzes életén
még hullnak szirmok békésen
csóktalan ajkam keserű szó nélkül
siratja elmúló  megfakult életem .

A varáslat----Vilhelem Margareta

Mindennek van egy varázsa
cseppenként hasit magadba
sose képzelt álmok útján
fészket keres a szorongás .

Orák jönnek mennek csendben
fájnak percek és restellem ,
hogy lázongok kísértésben
s csendes hiány sajog bennem .

Úgy várom kinyújtott karod
jogerősen magamhoz láncolom
s féltően magamhoz vonom ,
magamban ajándékként számolom

a sok megkésett hőséges szót ,
s őrizlek gyáván szemtelen
mintha szökni akarnál tőlem
fogva tartalak s fáj panaszom


ahogy ijesztelek eltűnéssel ,
bár elhagyni téged, nem tudom
miért is reszket a hangom
ha meghallom férfias hangod.

S ugye fáj neked is a zokszóm
de illatos forró karjaim között
nem hallod elhaló hangom ,
hol zeng a félelmetes uralom .

Toporzékol akaratom---Vilhelem Margareta

Lehet gyorsabban csörgedez vérem
mint ahogy kéne,
harcias hevességem
csupa merénylet
és siratom a kihűlt tavaszt
mikor virágoztak rózsatövek
mik szirmaikkal befedték
Ma már csak türelemmel élek
hogy forduljon világképem
férges szememben 
míg szent keresztem
lazán töredezik felettem .
Túlfűtött embertelenségnek
rongyos foszlányain 
keményén szétfröccsennek
sáros eszmék véresen ,
s ha képzeletben mégis remélek 
eszméim szétrebbennek ,
s keringek magam körül
míg forró talpaim betegesen
mérföldeket lesnek
eszeveszetten,
s talpalatnyi zöld fűnek békéjén
leigáznak szürke szelek ,
s fürdök a hajnal rózsaszínében
miközben vér csorog mindenfele.
s forró lesz talpam alatt a kikelet.{W.B.]

Februári hangulat----Vilhelem Margareta

1. Még deresen felhős az ég
   fák sápadtan dideregnek 
   napsugara enyhén remeg
   a hideg viaszfényű ködben.
   
   
   Köd fekszik mézgás réten
   jeges esővíz cserepezik
   csatornák alatt hézagosan
   a fagyos jég oszol lúdbörösen.
   
   Didergősen kertek tövében
   fodrosodik apró fürtökben
   a tavasznak vékony melege
   mosolyt csalva szemeinkbe .
   
   Még várat magára a tavasz
   csak jégvirágot rajzolgat
   sötét égen tömörülnek varjak
   jólesően szellőn táncolnak .
   
   S aprón- aprón ágak között
   halk sóhaj feszeng csendben ,
   megunt télnek terhességével
   fürkészve lesik a kegyelmet. {W.B.]{Minden jog fenntartva}

Ha rám találsz----Vilhelem Margareta

Gondolom ma rám találsz 
vagy csak keresel , vagy vársz ,
mert derűt álmodok egyre
és gyönyörködök a derűmben .

Mert én vagyok ki mindig vár
lábam topogva egy helyben áll ,
te eltűnsz napokra , hetekre 
de mindig lebegsz én előttem .


Úgy mentél mint érkezőben
térülsz ,fordulsz értelmetlen
visszanézni sosincs merszed
bár tested körül teszek-veszek.

S fáradt arcomon ringó mosoly
néha torz és néha kínos ,
kezem béna , árgus szemem
meglehet hogy sosem keresel. 

Tudom enyém marad vétkem
de számon csókjaid beszélnek ,
lélegzetedben fáj lélegzetem
szavaink hamis játékról fecsegnek. [W.B.]

A harag óráiban----Vilhelem Margareta

Megint hosszúra nyúlt estben
robban haragod ,
s rövid nászunk allegróban
tébolyt , sikolyt 
ostromol ,
az esteli forróságban
szájad széle jegesen
örült himnuszt énekel .

S térült-fordult semmiségben
lehet forralt tervekkel
békességgel 
marad csak az intelem ,
álom képem 
fuldokoltan elrebben ,
s visszatérő emlékem
összetörten elvesztem .



Néha keringőző szélben
fodros ruhám csipkéje
leng a füstben ,
s már a jövő fogja kezem
s ráncos homlokodnak éke
nem derít fel jó kedvre ,
ha meg birtokolni szeretsz 
eszményeket 
kottáról másolj új zenéket.

Lehet vesztedben kimerülten
ezer boldog percekben
felhangzik egy örömének
mi csillapítja érvedet,
átvág csendes gyászzenére
megsiratja életed ,
s ki tudja majd a jövőben
ha majd undorodni fogsz 
saját magad ellenérve
andantét hasit bőrödre. [W.B.]