A halhatatlan Föld----Vilhelem Margareta

Kiáltsanak rekedten harsonák,
csattanjanak fel az ostorok ,
mert láva tör fel kráterekből
s az időt tüzesen mardossa
a megtört izgalom.

Mert nem ilyen Világot érdemlünk ,
hol rekedten tompulnak érdemünk
és csöndben remeg a hangunk,
ha térdelve imákat mondunk,
hát harsogjunk !

Húsból teremtett dús fájdalmaink
tüzet okádjanak,
s az égre nyílt üvöltő karjaink,
köveket fogjanak ,
tömött jajgatásunk messzire zúgjon,
szemeink lázasan ragyogjon.

Mert miénk e Föld létében ,
kéksége áldott a reményben
emberségünk titkait hordozza
örökben,
hol szabadon loboghat érdemünk
nyugtalan sóhajjal.

Fejünk fölött fellegek hada,
csordultig megtelik égnek haragja
és a szél habosra dagasztja
az időknek hazug álmait
pernyeként .

Latolgassuk mérlegen az érveket,
mert halhatatlan a Föld 
és hirdeti önmagát,keservét ,
de óvjuk a csöpp élet melegét,
nyitott szemmel nézzük üdvösségét.

Markoljunk bele a fényeibe
romok föle új hajnalt építve,
szeressünk mindent örökben ,
mert az ember ha ésszel szeret
akkor halhatatlan lesz
az elenyészet . [W.B.]

Érettük----Vilhelem Margareta

Buborék énem ,mi feltör,
csak egy csepp,
és máris elvesztem nevem
mert hullok nyomtalan 
a mélybe,
mert semmi sem vagyok
de maradok ,
felakasztva a lelkes ébredésen .
Múltamban kutatva,
semmi sem voltam,
csak törtettem előre,
vágy maradt mögöttem
én meneteltem fényben
a célnak elébe,
és fogtam kezemben
gyermekeim keservét
tövisesen avarban,mig nevetve
arany almát szedtem kötényembe.
Ezért születtem,mert
valaha voltam, semmi a nyomomban,
mert az örök csak egy perc
és mindent hullámba temetnek,
jelenben ,jövőben keringek
körülöttük kergén 
és áldom merszem
hogy velük lehettem,
az örök hiányos ígéretben.
Választ nem kérek senkitől
mert van múltam s jelenem
hol turkálhatok serényen,
és felszínre törhetnek,
az üres kötények ,
jajgató küzdelmek,
óvva féltett rémek,
megnyílt veszedelmek .
De minden megérte
és felemelem fejem a jövőben ,
hogy többet nevethessen
két féltett kincsem
őrizve, lankasztó merengésben,
örök időkben.[W.B.]

Még keresem---Vilhelem Margareta

Áldott az élet sok küszködéssel
félbe hagyott, apró szepegéssel
megbékülök ,
korai vörös hajnal fényében
lassan felitatom vergődésem ,
jó így nekem,
végig várom míg elszárnyal
életemen ,a végtelenek vágyával
csökönyösen.
Nem volt tetteimhez kegyetlen ,
ketté szelte vadul gyötrelmem
megtértem ,
megszelídült szívem mélyében
láttam magamat üdvözülten
örömben
megvigasztalt zengőn szerelemmel
finoman simította alélt testem
vergődéssel.
O,még érzem illatos remegéssel
a forró alázatát, tündöklésben
elviselem
áldott volt e buja élet mindenével
alázatos görbült, íves kedvességgel,
nevetséggel.
Vágyam még keresi szerénységgel
múlt időkben eltűnt merevséggel
sérelmemet.
[W.B.]

Ikrek havában---Vilhelem Margareta

S jóban rosszban rejtve
ezüst hárfán szóló zene
közönyt nem ismerve
könnyezik ezüst fellegen
egymagam 
tele szívemmel
csak mozaikok képét 
csillogtatom szemtelen
pókhálóra tűzve ,
bensőséges csendben
míg matatok lelkemben.
Nem ígérgettem,
nem tévelyegtem
de beértem 
kis szerelemmel.
Most nem szól a zene 
az örök szimfónia piheg
csak az erdő remeg
sodródó szenvedéllyel
az ikrek havában
oly meseszerűen
jöttömre
különös csillagok között
egy simogató érzés
lángot olt mélyen
csak egy csalogató
hamvadó parázs hull szerte-szét
de szikrái beszélnek.[W.B.]

Sok éveken át---Vilhelem Margareta

Annyi év és annyi teher
mi gyöngyözik 
homlokom tisztaságán ,
jóság hever arcomon
mit a szél seper,
a világ foltozott 
ajtaján.

Annyi titok 
az élet skáláján
testemre simul
szívem áramán ,
kopogtat lelkem pusztaságán
hol halkan vidul
egy hegedüszó .

Annyi nyomor kisimultan
fogja kezem ,
s ráncokba bújt veszedelem
békítő hangján
szót vált velem
pillanatra 
megnyugtatva.[W.B.]

Már úgy várom---Vilhelem Margareta

Oly silány már ez a nap 
rekedt levegőt szívok,
poshadt vízben taposok
és csak álmodók,álmodok.

Mert búsak a hétköznapok
óraiban a perc rotyog
fejemet hasítja az ózon
légüres téren taglózok.

Várom a holnapot ,jövőt
mikor kékre gyúl az ég
és liter levegőt szívjak
s Nap párájában turkáljak .

Várom a kinyílni zöld fákat
dúsan elbújni lombjában
csilingelő madarak hangját 
várom felszállni hajnalban.

Visszaszámlálom napjaim
mikor még sok volt a csoda
mikor virágzott kéken ibolya
s kitártam szélesre karjaim
csupa zöldben és virágban 

Árvalányhajam----Vilhelem Margareta

Ki tudja ,ez az igaz élet,
vagy csak csábítanak lények,
vérem forr a szenvedésben
cudar lesz a vesztődésem.

Mi mámor volt nemrég
ma csak kimúlt lengék
ma még csak alig szülemlik,
és holnap már vesztődik.

Tudom,végtelen a sors,
tudom,örök íz és keserűség
de vajon mit hoz a holnap
ha ma minden oly szép.

Bár közönyös néha az emlék
de sötéten,feketén fénylik
ha világom próbálom megvédni.
leborulok előtted a földig.

Másoknak minden csak közöny
nekem egy sóhaj és nyögöm
búsan forrong agyamban
szívemben vérzö őrületem.

Leszek bátor feszület,
miről pereg az élet
és várlak kínosan félve
lengén száll hajam a légben.

Légy áldásom,kérlek,
ne hagyd ,hogy elvesszek,
bocsásd meg tévelygésem.
árva lány hajamat vetem elédbe. [W.B.]

Kell ismerni---Vilhelem Margareta

Kell ismerni a csodát
érezni a percet
titkok kellenek,
mik megteremtődnek
az örültség vádja
csüngjön,
glóriába fogva ,
mert miénk az értelem
ismernünk kell egymást 
két pólus kavargunk
a csillag kavaróban,
sietnünk kell ,
mert fogynak a percek
érzékeink szirtjéről csonkok
némítják a végtelent
és becéznek 
remegtetve testünk
s robbanva 
meghasad minden
mert az élet 
egy kaland
csupa gyarló fény
egy semmi anyag.[W.B.]

Test és gondolat---Vilhelem Margareta

Szemeim a villámló eget kémlelik
sötéten villognak az éjben
lehet- e áthágni szent törvényt,
fény-tornyokat mérni a sötétben?

Lehet- e szállni lobogva föld felett
hallgatni zenét mi lánggal ostromol,
vagy csak álmom végtelen tüze,
táncol bennem és vígan megcsúfol.

Képzelet vagyok, álnok, szomjas,
robbannak sugarak alattam ,
mert ami az ég tetején ocsúdik
szív dobbanással öl és harsan.

Lehelet a  képzelet ,fekete nyomor
s Nap karikák szóródnak szerte
tisztítják lelkem örök szennyét
és véresre marják gondom testét 


mert, test bennem az ígért gondolat
egy valódi megszentelt erő ,
hiába vetett el álnokul csalfa szerető
mert napsütötte fényem csak nő  .

Esti köd----Vilhelem Margareta

Emlékem csak halvány esti köd,
úgy csillantja lelkem az eltünt idön,
néha foszladozik az éji felhőn,
és száll a gondom fehér füstökön.

Hagyom,hogy szálljon, zengjen,
testem elhagyom, elengedem,
eltáncolom utolsó, igaz táncom,
a kékes ködben árnyakat látok.

De elföldelem szívemnek vágyát,
közönnyel lépek nem siratom gyászát, 
miért siratnám azt ki elengedett,
ha úgy érezte hogy mennie kellett.

Már csak ö érette alázatosan,
szavaim bánatot tépnének búsan,
bár lehoznám neki az esti kék eget,,
szemérmetlen bősz lángok felett. [W.B.]

Az alkalom----Vilhelem Margareta

Mereven, áll bennünk a kötött fájdalom
mit egymásnak oly könnyen okozunk
harmatos könnyeink nehezen száradnak
lelkünkben az érzések mindig izzanak .

De ,néha haldoklik valami bennünk 
bár mindig tüzesen lángol az érzelem
maradt a vágy és lehet csak alkalmi
eggyé forrva bennünk ébren zavartan .

Néha a hétköznapok olykor ridegek
csak akkor van ünnep,ha itt vagy velem
e rögtönzött szerelem óvja a szivünk
de néha lazítunk,szabadságot kérünk.

Mert örök szerelemben lehet haldoklunk
a megtisztelő álomban ott van a csókunk
mert túl tesz mindennél a féltő oltalom
születésünkkor kapott csillag jóslatunk.

Mit érzünk szívünkben fájó,de való 
több ezer éves emlék maradandó 
ámítani nem lehet ,bárhogy is remélünk
te maradsz nekem és én tiéd vagyok,

Túl élem----Vilhelem Margareta

Átélek én minden keservet
nem kutat nagyon a fájdalom
túl élem a csalódott szerelmet
végzetembe magamra maradok.

Tompa szívemben nem sajog
a szerelemből fakadó méreg
megszoktam a hűtlen szeretőt
elseprödö könnyü képzelet .

Megragadott az örök nyugalom
kezet fogtunk úgy bátran,vigan
s nagy szenvedélyek mámora
már csak emlékemben marad.

Kacsint a vágy, s a szenvedély
de az is emlékezetnek él
bekukkant a szívem mélyére
de tüzet nem kap,csak pernyét,


Bár lelkem sajog,hogy elüztem
a bölcsesség vidámságát:kimúlt ,
türelmem nagy ,bár testem gyenge
de hullámzanak vadul érzelmek.W.B.]

Szeretni foglak----Vilhelem Margareta

Amíg hozzád köt a lánc,
langyos testem nem szenved,
míg alszom ébren álmodok,
mert nálam maradt a szíved.

Ha ölelsz elhiszem neked
hogy rabod vagyok szüntelen
mindent elárulok neked 
még azt is, ha vétkezek.

Majd ha kin szegez hozzád 
keresni foglak vétkesen
mikor legforróbban élek,
akkor hagyd el testem .

Mert szívunk együtt dobban
még akkor is ha nincs válasz 
még akkor is ha vár a kin 
meg akkor is ha nincs vigasz .

Szeretni foglak vétkesen
fent ,lent az utolsó életen
az öröm fog hívni hozzád
akkor is ha nem vagy velem [W.B.]

Eltünö ifjúság---Vilhelem Margareta

Repül az idő,meglegyint fut előttem ,
én hajtom magam utána,serényen,
kimerült testem félénk,erötlen,
néha fulladozik a sötét életem.

Ködös légben minden oszladozik
össze rezdül fölöttem az Ég kapuja,
utolérni nehéz az ifjúság örömeit,
szél vágtat keresztül sivár fohászon
koszorúba fűzi a hajnalt.ábrándozva.

Ez az értelmetlen értelmesség,ami
ha vissza hozná balga ifjúságom,
megóvhatná lelkem békéjét mi ég,
szerelmen szállna örök bujaságom,
visszahozná örökre elveszett álmom.

Talán másképp nyílnának virágok,
és megóvhatnám a hervadástól,
ha tengődve élnek, jajszó nélkül,
és nem fájna szivem lemondással,,

,,de az ember vágya mindig telhetetlen
mindent akarna azt mi nincsen,
hegyeket döntene virág kelyhekkel
és győzni bírna szenvedéllyel. [W.B

Gondolatok a barátságról----Vilhelem Margareta

Van nekem egy jó barátom,
kinek csak az arcát látom,
hűségesen nap mind nap
átszaladjuk ugyanazt,ha
eltűnik a szemem elöl,
keresem honnan jön elő.

Szíve tele tág  szeretettel 
nem számit,ha nem ismerem
honnan jöttem és kié vagyok
jó az érzés hogy van nekem
mikor bajba keveredem
előugrik mind két kézzel.

Barátság csillaga ragyog
együtt vagyunk s mégis külön
van valami érthetetlen titok,
ami nekem elérthetetlen,
nem ígérünk,nem kívánunk,
semmit csak a barátságot .

Csak az legyen közös bennünk,
ö olyan legyen ,én ilyen legyek,
az hogy nem talált a sorsunk
nem akadály ,így maradjon
az a tudat, mi bennem él ,
hogy ö van és semmit nem kér.[W.B.]