FOR YOU MY FRIEND

LOVE----ABOUT LOVE

Ott bent---Vilhelem Margareta

Mert minden enyém,mi bennem van,
laza ,vagy sűrű dermedés,
kitárt tenyerek eres duzzanata,
s a hatalmas láng-;ez az egész.

Mert úgy őrzöm saját énemet,
végtelen szegény gazdagságom,
s tenyerem szívemen bezárul,
mert ott van fájó tulajdonom.

S kongó időknek zűrzavarában,
hol minden elvesztődik céltalan,
a perc csak enyém számlálhatatlan,
kavarodik az éjnek némaságában.

Ott maradnak egymásba meredten,
szivárványos csodás dübörgésben
úgy hömpölyögnek a zene tükrében ,
betemetve a csendes könyörgésem.

Mert minden enyém volt és lesz,
örök életű fájó édes nosztalgia,
ámulatban kinyílt szám zavara,
lelkesedve, vacogásom habzsolja.


Csak egy mozdulat s bennem van,
a pillantások kemény aprósága ,
s a sóhaj mi feltör bent ,szakadozó,
a meztelen ölelések fájó szava.[W.B.] .

A némaság----Vilhelem Margareta

És hangtalanul kiáltottam neved,
ujjongva , önfeledten
s a szélben szálltak röpkén 
apró szavak megrekedten .

Szemem lehunytam tüzes lángban,
bíborba borulva aggódva,
lehet felhökkent rád borultak
s csillagként forrósítottak..

Neked kitártam a csodák várát,
az oltáron csipkés terítőt,
mondd mit ér a bíboros pompa ,
ha sötétség száll homlokodra.

Álmaim kincse halomba tetőzve,
hajnalonként csak az enyém,
arcomon ráncokba futnak percek,
és minden lihegésem a tiéd.

Forró éjszakán lángban égve
suhogó szél kering,
lehűtött testem alig érzékelné
csapdába esett lelkem.

Hangom hangosabb szárnyra kelne ,
keresné régi ölelését ,
de ahogy karom köréd övezném
eltűnik a néma könyörgésem.[W.B.]

Boldogságban----Vilhelem Margareta

A boldogság szűz vágya lettem,
vakit az ábránd szelíd szépsége,
s cigaretta füstben halkan illan
férfias szilárd, büszke szépséged.

Hold fénnyel, árván tömöm fülem,
mert szilárdan várok a csók zenére
és hegedű zenébe fullad az este
süket, csalóka húrtalan rezgésben.

Mert nincs olyan édes emlék ,
mi szállna, zengve himnuszunk,
s lelkem sötét bánatos neszére,
körül táncol utolsó csókunk.

Valami bántott,s oly távoliak
a bölcs türelmek szívem körül ,
finoman fogom kezed, s mosolygok,
mert még a tegnapban vagyok.

S vártalak kint boldogságban,
a lombtalan fáknak árnyékában
csöndességben s halk sóhajomban
édes csókot leheltem magamban.[W.B.]

Viharban---Vilhelem Margareta

Szél seper,esö esik fellegek 
ködös párája kavarog,
s szétnyílt sugarak keringenek
az esti fátyolban s búg ,

a vihar szaggatott vágya,
s mohón magához rántja
a bozótban lapuló leveleket
szétmorzsolva testüket. 

Fák testében egyre beljebb
furakodik a megvadult vihar ,
s tombolva mérgesen tépdesi
pattogó ágiakat.

Megtépett gyöngy szinü galambok,
vergődnek vadul egymást kergetve
búgnak fészküket keresve
s csapkodva szárnyaik fürdenek
a zavaros fényekben.

Minden zúg sebesen repülnek
varjak kormos testekkel ,
s lilás vihar örvénybe keringnek.
szél seperte medrek felett .

Terjed az orkán feszültségben
csak úgy izzanak erdők hegyek
s hajladoznak a fák megtörten 
ágas-bogas ölelkezésben ,
a sziszegő szélnek veszettségében.

AZt,hittem----Vilhelem Margareta

Hittem az igaz jóságban szenten,
az élet barátságos értelmében,
dicséretes erők erényeiben
mit magamban hordok rendületlen.

De az élet kegyetlen ,védtelen
szelíd szívemben legyőzötten
zengem csalódott fájó énekem
mi üresen kong értelmetlen.

Ha gyengül jóságom erőtlen
diadalban lesz foszladozó éltem ,
gyáván pengetem lantos énekem ,
s összehullok kegyetlenségben.


Mert egyre a rossz diadalmaskodik,
sátáni eszmék tüzes vétkében ,
s rángatja testem azúrkék égbolton,
míg átkarolnak jóságos angyalok.

Ne légy bizakodó, s naivul szelíd,
üvölts ha bántanak kegyetlenül , 
zengjed bátran törékeny jóságod,
szelíden védd meg szent igazságod.[

Ha már---Vilhelem Margareta

Lassan fényűző lesz minden álmom
és kergetőznek benne ábrándok,
 színes szárnyak repdesnek a szélben
húsomat mardossák fájó illatok.



Lassan megszokom a kihűlt álmokat
felettem apadnak kimúlt ragyogások
örülten futkorászok kutatva énem,
vajon mikor tűnnek el majd az átkok?


Vesződöm szennyemmel , talán okkal
keresem elvesztett merszem ,
meghúzódva tépett alázattal lesem 
ahogy elszállnak a rongyos tegnapok.

Lassan ébresztgetem a megtérő bíbort
és térdepelek szétzúzott csillagon
valahol messze orgona muzsikál,
s megkaparintom a fájó holnapot .

Valahogy fáj a nem akarás vágya,
szeretnék hulló csillag fénye lenni ,
bevonnám fájdalmam arany sugárral
és szétseperném az idő sóhaját.


Lehet elérem a bolondos holnapot,
mi kajánul néz rám szenvtelen,
igaz gyöngyből fonott kalárisom,
lobog már koszorús fejemen.[W.B.]

Nyári szerelem---Vilhelem Margareta

Itt állok nyárnak közepén,
szívem halkan morajlik,
és vad bomlása vér ereimnek,
ezer formában rámtekeredik.

Elsuhognak sötét bomlások,
tekervényednek sárga hajnalt,
s fényt, mely tündöklik kéken
fellélegzik ,hogy égbe elérhet..

O ,de csábos a nyári levegő
kinyílnak szeszélyek örvénye,
s mámorban zengik a halandó,
megrázó vad gyönyörűséget.

És minden úgy leng,perceket
mennydörgésnek laza csöndjében 
fátyolosan villámok cikáznak ,
megállnak vágyak merengésében.

Bolyongok láthatatlan ösvényen,
tenyeremben tartom a napsugarat,
zöld szememnek sárga tükrében,
megcsillan vágyamnak emléke.

Mert minden enyém volt,a nyárban,
féltettem szivóságom keménységét,
ma már csak lengek a fénnyel árván
és csodálkozok az aromák böségén.. [W.B.]

A felelet---Vilhelem Margareta

Félek jöttödnek,mert lopva jössz
és semmibe vész 
az ártatlan bűnös vezekelés ,
félek ölelésed messzeségétől
varázsként elvesz ,
mert mindent kezdünk elölről
oly nehéz,
kétségek között kíméletlenül
beteges őszinteséggel gyűlöllek ,
de kereslek
és fogadkozok a tóduló véremnek ,
s a nosztalgiásan küzdő szívemnek
de csak ígéretek.
Bőrödnek illata még mindig hív
látásodra lángra gyúlok;én naiv
és hallgatom gyöngéd szavadat
alázattal.
Tedd, hogy remekeljen csalásod
szívemet mindig telibe találod,
a kettőnk küzdelmét mindig kiállom
veszítve
és harcot vívok ellened megküzdve ,
bár tüzeiddel meggyötörsz keményen,
és elégek ,
mert az első elhallgatott szavaidtól
a varázs is megreped a könnyekben
feledésbe veszve ,
míg törött hallgatásod rezzen sötéten
a felelésedben.[W.B.]

Csak egyszer----Vilhelem Margareta

Szélfútta lombok közt, nesztelen suhan, a megtért halk szólam az alkony homályában , ketten összebújva magunkba mélyedve álmaink keresve, mit elveszítettünk , s boldog szédület kering felettünk, karjaik kinyújtva ölelnek minket. Mert, csak egyszer van, mikor lebeghetsz , mindent átölelve álmodhatsz könnyen, könnytelen szemmel, válasz jön halkan, minden kérdésedre bársonyos hangon csókok szellőjében csengenek, füledbe. Mert, csak egyszer van, hogy oszlik a köd, nem számit idő , csak az a pillanat, mikor álmokat hordasz , s a hit és titok együtt nem hadakozik, csak néma szájak csendes találkozása éber állapotban. keresik ajkunkat valóságban, A mosoly kábasága mindig magába hordja, az elnémult hangokat, minden összefolyik, vérünk forrósodik, s várjuk a karokat, mik ölelnek nesztelen, csak egyszer van, bolond szívek álma csak egyszer van, hogy valóra válik mit álmodunk,s bátran hordozzuk fájó szívünkben, szerelmünk.[W.B.]

Izzik a nap bennem---Vilhelem Margareta

Minden reggel megtorpanok 
a hajnali fény tündöklésében,
s a bokrok résein átszűrődő
remegésekben,
s úgy sajdul a vágy bennem
hogy átöleljem
a méz sürü napos világot.
Mert a nap bóbitás ragyogása
nem hasonlít semmi másra,
és örök magként tüzesedik, 
a láng bennem.
Oly belső izzás,feszültséggel,
szárnyal nyilat a szívembe
halkan megpattannak erek,
s a párának forrósága kireped
megzubogtatja piros vérem,
majd borzadva száll a semmibe
a napos hajnal keservére.
Oly felszikrázó töredékek,
sisteregnek egymás felett
s a színes virág aromákban
szállnak vágyaim a nyárba,
a napos hajnal bársonyába
miközben egy láz hevít,
egy igazi öröklét ,
a gyönyör homályában,
s úgy sajdul szívem e látványra.[W.B.]

Hallgatagon---Vilhelem Margareta

Úgy ver a szívem,össze-vissza
telnek percek,hosszú évek,
ostoba értelmek
míg duzzadnak bennem,
tomboló féktelen viharok
mély sebeket hagyva
és szédülten 
mámorok csöndjében remegek.
Áttetsző bőrömbe befurakodott,
a végtelen nincstelenségben
kis nefelejcs illatok,mik
ölelnek pihegve szerelmet,
míg zsúfolódnak alkonyok,
tébolyban merengek 
percek percében,
mert mind elsuhantak,
féktelen mellettem.
A sok ezer lihegő érzelmek
fáradt ölelésbe hullnak
lengő vágyakba ,
könyörtelen sürü homályba ,
csókok halmozódnak ,
mik bátran dalolnak.
Mert valami bús igézet 
fogja lelkem,
lehunyt szemeim bágyadtak 
és nincs erőm,hogy kiejtsem,
édes neved,
csak altató dalok csöndjében
konganak
a fénylő csillagok remegő dala
és csak tépődöm,
mert ajkamnak könnyű csókja 
hűsen megmozgat
és úgy muzsikál hangom
a csöndes simogatásban ,
míg borongós múltamban állok,
döbbenten,
várva,a kitervelt világom .[W.B.]

De elhitetem--Vilhelem Margareta

Én elfeledtem bölcsen hiúságom,
mert minden meddőn sikerült,
és testemben keringenek rémek ,
s az álmok szent szívére lépnek.

Minden oly homályos, nesztelen,
s szótlanul higgadni készülök
a békés szent üdvösségemben
mindent tiszta lappal kezdenék.

Védek magamban két lángot
az Időt,mi meghozza ítéletem,
s a Szeretet lángjának fényét
összekötve vak álom éhséggel.

Mert úgy fáj,az ellentétek harca,
begubózva önzetlen énemben ,
gyötörnek a hiányzó gyönyörök,
csak ígéretek szállnak fel az égbe .

Lehet megadom magam tisztán,
a megzavart fények káoszából
mert nincsen visszaút Világomból,
kétségek között harcolnék talán .

Elhitetem büszkeségem hatalmát
biztonságosan,hatalmas erővel ,
mi szemedből visszatükröződik ,
s tapaszt hintesz fájó sebemre.

És üdvözülni fog szerencsém 
keringeni fog a tiszta ég alatt,
gyöngéden majd feléd hajlik testem,
hogy átölelje a szót ,mi kimaradt.[W.B.]

Izzo csillagként---Vilhelem Margareta

Mennyi izzás kering körülöttünk,
s a szívünk belülről izzadnak,
s pontban zsugorodnak titkok
csillagok közt szétszóródnak
szemeink egymásba villognak,
s oly kéjben játszódnak,
szavak nélkül.

Mert fájnak a kimondatlan szavak,
s féltemben feléd fohászkodnak,
de óvakodj tőlem,mert akarlak
s ha az idő téged is megkínoz,
mind idegenebb leszek neked,
szüntelenül felejtenél,
csókok nélkül.

Mert annyi ibolyántúli fények,
remegnek kergetőzve
a mindenségnek éjszakáján ,
s összezavart kigyúlt érzékeim
feléd hajladoznak szerelmesen
és szétrobbannak sürgetően,
remegő húsodba marva
fájdalmam.

Mert mindenhol csapdák vannak,
egymásba csapodnak hasztalan
a megkínzott gondolatok,
de testemből kirobban az akarat
villámló csillagaival,
és szélben keringenek ziláltan
míg érzékeid nyirkos zugába
viharként becsapodnak,
meleg akaratodba.[W.B.]