s a szívünk belülről izzadnak,
s pontban zsugorodnak titkok
csillagok közt szétszóródnak
szemeink egymásba villognak,
s oly kéjben játszódnak,
szavak nélkül.
Mert fájnak a kimondatlan szavak,
s féltemben feléd fohászkodnak,
de óvakodj tőlem,mert akarlak
s ha az idő téged is megkínoz,
mind idegenebb leszek neked,
szüntelenül felejtenél,
csókok nélkül.
Mert annyi ibolyántúli fények,
remegnek kergetőzve
a mindenségnek éjszakáján ,
s összezavart kigyúlt érzékeim
feléd hajladoznak szerelmesen
és szétrobbannak sürgetően,
remegő húsodba marva
fájdalmam.
Mert mindenhol csapdák vannak,
egymásba csapodnak hasztalan
a megkínzott gondolatok,
de testemből kirobban az akarat
villámló csillagaival,
és szélben keringenek ziláltan
míg érzékeid nyirkos zugába
viharként becsapodnak,
meleg akaratodba.[W.B.]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése