Csak egyszer----Vilhelem Margareta

Szélfútta lombok közt, nesztelen suhan, a megtért halk szólam az alkony homályában , ketten összebújva magunkba mélyedve álmaink keresve, mit elveszítettünk , s boldog szédület kering felettünk, karjaik kinyújtva ölelnek minket. Mert, csak egyszer van, mikor lebeghetsz , mindent átölelve álmodhatsz könnyen, könnytelen szemmel, válasz jön halkan, minden kérdésedre bársonyos hangon csókok szellőjében csengenek, füledbe. Mert, csak egyszer van, hogy oszlik a köd, nem számit idő , csak az a pillanat, mikor álmokat hordasz , s a hit és titok együtt nem hadakozik, csak néma szájak csendes találkozása éber állapotban. keresik ajkunkat valóságban, A mosoly kábasága mindig magába hordja, az elnémult hangokat, minden összefolyik, vérünk forrósodik, s várjuk a karokat, mik ölelnek nesztelen, csak egyszer van, bolond szívek álma csak egyszer van, hogy valóra válik mit álmodunk,s bátran hordozzuk fájó szívünkben, szerelmünk.[W.B.]