a hajnali fény tündöklésében,
s a bokrok résein átszűrődő
remegésekben,
s úgy sajdul a vágy bennem
hogy átöleljem
a méz sürü napos világot.
Mert a nap bóbitás ragyogása
nem hasonlít semmi másra,
és örök magként tüzesedik,
a láng bennem.
Oly belső izzás,feszültséggel,
szárnyal nyilat a szívembe
halkan megpattannak erek,
s a párának forrósága kireped
megzubogtatja piros vérem,
majd borzadva száll a semmibe
a napos hajnal keservére.
Oly felszikrázó töredékek,
sisteregnek egymás felett
s a színes virág aromákban
szállnak vágyaim a nyárba,
a napos hajnal bársonyába
miközben egy láz hevít,
egy igazi öröklét ,
a gyönyör homályában,
s úgy sajdul szívem e látványra.[W.B.]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése