mert minden meddőn sikerült,
és testemben keringenek rémek ,
s az álmok szent szívére lépnek.
Minden oly homályos, nesztelen,
s szótlanul higgadni készülök
a békés szent üdvösségemben
mindent tiszta lappal kezdenék.
Védek magamban két lángot
az Időt,mi meghozza ítéletem,
s a Szeretet lángjának fényét
összekötve vak álom éhséggel.
Mert úgy fáj,az ellentétek harca,
begubózva önzetlen énemben ,
gyötörnek a hiányzó gyönyörök,
csak ígéretek szállnak fel az égbe .
Lehet megadom magam tisztán,
a megzavart fények káoszából
mert nincsen visszaút Világomból,
kétségek között harcolnék talán .
Elhitetem büszkeségem hatalmát
biztonságosan,hatalmas erővel ,
mi szemedből visszatükröződik ,
s tapaszt hintesz fájó sebemre.
És üdvözülni fog szerencsém
keringeni fog a tiszta ég alatt,
gyöngéden majd feléd hajlik testem,
hogy átölelje a szót ,mi kimaradt.[W.B.]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése