Dzsungel ösvényeken---Vilhelem Margareta

Egyre egymás ellen állunk szembe
megfontolt gondolatokkal kimérten
árnyékok tapadnak hiszékenyen
bizsergő közöny száll ingerülten.

Aggodalommal nézzük egymást ,
dzsungel ösvényen liános bozótok
szorongások,félelmetes mondatok
fecsegnek közöttünk egyet-mást .

Félreértések apró sorozatában 
bízunk a mindennapi alázatban ,
bebalzsamozott testűnk illatában
tisztán szálló kiáltás magyarázata.

Farkas szemet nézünk önmagunkkal ,
szeretetben erőt adó szenvedélyünk
árnyak kergetnek továbbra velünk 
csendben lassan magunkra ismerünk. 

Régi képek eltűnnek halkan zizzenve 
bár szívünkig hatolnak felszisszenve 
elevenebb öröm sosem lesz közöttünk
árnyékaink maradnak mögöttünk [W.B

Némaságban-----Vilhelem Margareta

Megszoktam lassan álmaim
a soha meg nem tett vétkeket
a ki nem mondott beszédet
az érdektelen szerelmeket.

Megszoktam a szótlanságot
az intelmeket ,nyugtalanságot
a tébolyul keringő gondolatot
csóktalan hideg éjszakákon. .

Megszoktam e furcsa világom
a zavarosan ébredő tudatom
az éjjeli sötétségben mormogok 
nagyon nincs más választásom.

Megszoktam a friss panaszom
most már szinte hagyományos ,
eltűnő barátaimban csalódok
így szótlan múzsám is elhagyott.

Méltósággal bátran hordozom
az új évben rám ragyogó napom ,
a hálómat lassan mélyre bocsátom
ami az enyém ,csak azt foghatóm .

Másnak könnyű préda vagyok
álomittasan mindent szokhatok
belső kényszerem magával hordoz
míg rajtam tolatnak ősi álom vagonok. [W.B.]

Álmok és sorsok---Vilhelem Margareta

Csak az lehet igazán boldog 
aki semmire a semmit gondol
kiből már rég kifogytak álmok
emlékéből hiányoznak arcok.


Szállnak felém órák, ködös,napok
nehéz szél lengedez a hajamon
magamban szűken mosolygok 
nyugalmat mámortól sem kapok..

Szédítő pillantások , ismert hangok
mögöttem maradó kesernyés illatok,
amik csendes szürke alkonyokon
bizalmatlanok, de csendes vigaszok.

Keringenek előttem zavart utálatok
csüggedő, vergődő síró változatok
nehéz átélni álmot,vagy bús sorsot ,
félelemmel általuk megbolondulhatok.

Tudom az út mindig hosszú latyakos
körülöttem borongós köd lassan oszol,
osszon másoknak is bomló bánatot 
hogy az én szívemnek ne maradjon sok.[ W.B.]

Elkésett tél-----Vihelem Margareta

Mintha ez a tél nem volna elég
csak botorkál szerényen még
sepri a kertek pórusait rég
és agyon csigázza száraz testét. 

Néha kisüt a nap és átleng
kudarcba fúlt bűnös világába,
időnként arcunkba sepri magát
majd vízzé változtatja a hó lavinát.

Enyhe a tél ,sárosan törékeny
megkopasztott fák ,zöldülnének
hólabdát még nem fogtam kezemben
de fázékonyan ,magamban lehelek .

Leltárba veszem adott ígéretét
aszott mogyoróbokrok zörgésében
szemem finoman szemléli örömömre
lehet csak lassan cseperedik a jege.

Úgy látszik eltűntek komor hó felhők
még hallgatja jegesen éneklő tündéreit ,
megadja a módját serény ígéreteivel
lehet februárra bízta meg teendőkkel . [W.B.]

Az élet egyszerü vétkei --------Vilhelem Margaretai

Az élet nem tálal fel örök szépséget ,
mindig vannak tömhetetlen rések
agyamban vergődnek akaratlan képek
ahogy elképzelem , talán a legszebbek.

De a nap zaja merészen terjed még
füstbe illatozik tovább ,értelmetlen
az esti békében néha magamra lelek
s félelmemet csokorba fogva szemlélem .

Az éj kéksége villog rendületlen velem
ring felettem apró redőkben,hajlik elém
s a köd messze száll könnyen elfeledve
más világ felé ,jön helyette incselkedve

más, ami már füstölög homályosan felém
nyomorúságos, keserves élet teremtésében
kacagnak a percek, mik peregnek az időben
apró cseppekre bontva merészen elmémet..

Hold alól lobognak vihogva szerte-szét
torz arcú szemérmetlen kesernyés érvek
füstöt nem mindig látni a messzeségben
de hálásan körül fogják testem merészen 

simítva ,életunt hangulatom halk békéjét
ügyetlen mozdulattal szítják a vad tűzet
kiégett vágyaim alázatos kis rekeszeibe
új vigaszt kergetnek felém türelemmel. [W.B.]

Sorscsapás----Wilhelem Margareta

Érzem az életben kell a valóság
megismerni egymást egy életen át ,
de ha szürkeség szürkeségre talál
szívemben lüktet egy fanyar talány..

Egybeforrt életünk nem volt kihívás
a barátok szeme előtt kihűlt parázs ,
szégyellem hogy gyakran megalázott
kiköpött szavad sok ragyogó éjszakán.

Ma már forrad minden, zárt ablakon
mosolygós csók villog az ajkamon
csillogva szédít a hűtlen gondolat
váddal teli hitem olykor csalogat.

Van úgy néha , álmomban rám találsz ,
ne vedd észre ,a rég kihűlt parázst
lehet érzed a szent perc füstös illatát ,
olykor zavart álmom egy sorscsapás . [W.B.]

Semmit sem bánok---Wilhelem Margareta

Emlékszel a kicsi házunkra
kertjében dália ragyogott ,
most pőrén kifosztva vacog
ablakok nyílását hiába várod.

Tönkre tetted vad hiúságból
gyűlöllek egyre most utólag
szívünk kihűl, pitvara kicsiszolt
bennünk a csend én pánikom .

Hallgatunk komoran ostobán
köztünk a harag nyila mostohán
ön pusztítást szabályoz, konok ,
ölelésre most nincs semmi ok.

Nem szidlak már ha dohányzol
szabad az út , mit te választól
nem szidlak ha hajad gubancos
nem járok oda ,nem hiányzol.

Tudom szégyelled verejtéked
kínodban összegyűlt testeden
mindezekre keveset gondolok
ha eszembe tódulna elvetem.

Unom az örökös hétköznapot
vasárnap ritkán volt vendég
megértek mindent ,mert átéltem
amitől a lelkem gyakran émelyeg.

Itt pontot tettem ,lesz majd időm 
visszapergetni a szót öregségemre
a tényeket melyek még beszélnek 
de nem bántanak apró kételyek. [W.B.]

A legszeb ékszer---Wilhelem Margareta

Én bennem andalog régi idő
nincs kedvemre való édes élet ,
több vagyok mint bármely érték
idegen előttem hamis tüzed.

Bolyongó álmaim sikertelenek
valós igazságok egy cseppben
jó volt veled míg lassan rájöttem
hogy belém döfted kígyó mérged .

Végtelenségig kezeskedem értem
vak pillantással mentem melletted
határtalan hazugsággal kínált szíved
zavaros, torzult ,sötét ellenképek.

És most nagy hiányban szenvedek
a nagy csend körül ölel egyre ,
folyathattam voltam szerencsém
de sajnáltam saját szégyenem .

Most nem látok semmi értelmet
újrakezdeni kihalt emberséggel ,
viszonyt kezdtem mindenkivel,
ki engem vágyódó szemmel nézett. 

Sárba taposom fajtalan emléked
megvásárolt testemmel kesergek ,
úgy érzem lehetek egy gyöngyszem
más szemében a legszebb ékszer. [W.B.]

Férfi karokon----Wilhelem Margareta

Szeretnék erős férfi karokon
csöndesen ringani egy táncot ,
csillogó aranyat keresni szádon
összeforrva,mikor táncod járod.

Az elmúlt élet vidám emlékei
lábam alatt vígan kopogjanak ,
csendes boldogság kőrbe áradjon
mikor végére ér forrósodó táncom.


Én így élek ,neked is kívánom 
szemem keres , s tisztán látom
bár nem veszed észre dúdolásom
lobbanjak fel álmodban,barátom.

Szüntelen magamban vívódok
életre halálra keresem mosolyod
erős karod telepszik vállamon ,
szájam körül tétova mosolyom.

Kabátom gallérja állig begombolva
hideg széltől magamat megóvva,
de látjátok férfiak erős karotokon
a nő ingatag ,ha nincs öröm mosoly.

Elmeséltem neked, hogy fáradok,
táncolásom karjaidban ön akaratom
ringass ,táncolj szemed lobogjon ,
          játék az élet hogy ne legyen fájdalom.[W.B.]

Hazug szenvedély---Wilhelem Margareta

Szenvedélyek jönnek mennek ,
nemes ,jóságos kísértések
most várakozik az emlékezet
van , ki nem érinti meg kezed. .

Néha elszállnak mint a lepkék
megtagadják vágyam s fájó hitem
nincs már semmi kétely bennem
szívem ésszerűen egyre képtelen

hogy takarosan nélkülözze rendre,
a varázst , forró vágyat szeretetet
fullánkos csókok íze szennyesek
ma felettem kajánul nevetnek .

Nem kellesz ,buja szenvedélyed
ártalmasabb,mintha szívet késelne
de hiába mondom kínosan neked
férfi módra ,nem hiszel nekem.


Átkod rajtam maradt véglegesen,
mert a férfi vágy az csak jelen ,
roggyant imám árnyaktól remeg
fájó kintorna ami bennem rekedt. [W.B.]

Gondoltam-----Wilhelem Margareta

Későn fekszem le mostanában
agyamban kering a tett korábban
ijedten ébredek kora hajnalban
szegény szívem dobban cinikusan.

Úgy érzem elkésett boldogságom
még mindig izgat lopott csókom ,
hogy hiába várom a tört holnapot
mindentől messzire lemaradok.


Én úgy érzem minden elveszett ,
te is kezded érteni a helyzetet
homályos foltok, szürke hajnalok
Elkésett út. Bár éppen erre vártunk .

És kérdem akkor bizonytalanul
ha szíved alattomosan sóvárog ,
miért botorkálsz oly gondtalanul
mint idill trillázása, zavartalanul.

Vagy értelmetlen az én akaratom
amit érzek eleven nyomorú napokon , 
tudod szerettelek magas áramon ,
nekem nem kellenek fogadkozások .


Magunkra gondolok fáradhatatlanul
közöttünk az undort, nem állhatom
lehet új hajnalon majd nyílik mosolyod
jelképesen véresen magaddal hordozod . [W.B.]

Semmit nem kérek----Wilhelem Margareta

Nyugalmas lesz ezután az estém
nem kellesz ,semmit sem vesztek
rémült szívedben még dobban kedv
s ha rám nézel, akkor sem kereslek.

Minden , mi lassú emlékek képe
bölcsen csendben hatol vérembe ,
közös ágyunk a titkok rejtelme
kecsegtetett szenvedéllyel este .

Ma a vergődések hamis vétke
oly hamar lazította az egyetlent ,
hiába dobogott kettőnkben két élet
egésszé vált,bennem csak részek

vergődnek ,foszoltan szétterülten ,
már nem él bennem mit teremtett
a beletörődés, s komor egyenlőség
összefogott ellenem az undor kedv .

Mert ez már a természet törvénye
ki alsóbbrendű az győztes nem lehet ,
a kocka forog egyre mint szörnyeteg
mintha elválasztással megijesztene.

S az egyenlőség konok játék része
keveset ad egynek , másiknak többet
a síri csend hatalmas szépségrésze
különbséget szül a magunk sérelmére . 

Nyugodalmas esték játékos része
reám telepedett bosszút tervezve ,
nem vagyok kíváncsi a helycserére
legyen örömöd az egyenlőségben . [W.B.]