Némaságban-----Vilhelem Margareta

Megszoktam lassan álmaim
a soha meg nem tett vétkeket
a ki nem mondott beszédet
az érdektelen szerelmeket.

Megszoktam a szótlanságot
az intelmeket ,nyugtalanságot
a tébolyul keringő gondolatot
csóktalan hideg éjszakákon. .

Megszoktam e furcsa világom
a zavarosan ébredő tudatom
az éjjeli sötétségben mormogok 
nagyon nincs más választásom.

Megszoktam a friss panaszom
most már szinte hagyományos ,
eltűnő barátaimban csalódok
így szótlan múzsám is elhagyott.

Méltósággal bátran hordozom
az új évben rám ragyogó napom ,
a hálómat lassan mélyre bocsátom
ami az enyém ,csak azt foghatóm .

Másnak könnyű préda vagyok
álomittasan mindent szokhatok
belső kényszerem magával hordoz
míg rajtam tolatnak ősi álom vagonok. [W.B.]