Semmit sem bánok---Wilhelem Margareta

Emlékszel a kicsi házunkra
kertjében dália ragyogott ,
most pőrén kifosztva vacog
ablakok nyílását hiába várod.

Tönkre tetted vad hiúságból
gyűlöllek egyre most utólag
szívünk kihűl, pitvara kicsiszolt
bennünk a csend én pánikom .

Hallgatunk komoran ostobán
köztünk a harag nyila mostohán
ön pusztítást szabályoz, konok ,
ölelésre most nincs semmi ok.

Nem szidlak már ha dohányzol
szabad az út , mit te választól
nem szidlak ha hajad gubancos
nem járok oda ,nem hiányzol.

Tudom szégyelled verejtéked
kínodban összegyűlt testeden
mindezekre keveset gondolok
ha eszembe tódulna elvetem.

Unom az örökös hétköznapot
vasárnap ritkán volt vendég
megértek mindent ,mert átéltem
amitől a lelkem gyakran émelyeg.

Itt pontot tettem ,lesz majd időm 
visszapergetni a szót öregségemre
a tényeket melyek még beszélnek 
de nem bántanak apró kételyek. [W.B.]