Elkésett tél-----Vihelem Margareta

Mintha ez a tél nem volna elég
csak botorkál szerényen még
sepri a kertek pórusait rég
és agyon csigázza száraz testét. 

Néha kisüt a nap és átleng
kudarcba fúlt bűnös világába,
időnként arcunkba sepri magát
majd vízzé változtatja a hó lavinát.

Enyhe a tél ,sárosan törékeny
megkopasztott fák ,zöldülnének
hólabdát még nem fogtam kezemben
de fázékonyan ,magamban lehelek .

Leltárba veszem adott ígéretét
aszott mogyoróbokrok zörgésében
szemem finoman szemléli örömömre
lehet csak lassan cseperedik a jege.

Úgy látszik eltűntek komor hó felhők
még hallgatja jegesen éneklő tündéreit ,
megadja a módját serény ígéreteivel
lehet februárra bízta meg teendőkkel . [W.B.]