Álmok és sorsok---Vilhelem Margareta

Csak az lehet igazán boldog 
aki semmire a semmit gondol
kiből már rég kifogytak álmok
emlékéből hiányoznak arcok.


Szállnak felém órák, ködös,napok
nehéz szél lengedez a hajamon
magamban szűken mosolygok 
nyugalmat mámortól sem kapok..

Szédítő pillantások , ismert hangok
mögöttem maradó kesernyés illatok,
amik csendes szürke alkonyokon
bizalmatlanok, de csendes vigaszok.

Keringenek előttem zavart utálatok
csüggedő, vergődő síró változatok
nehéz átélni álmot,vagy bús sorsot ,
félelemmel általuk megbolondulhatok.

Tudom az út mindig hosszú latyakos
körülöttem borongós köd lassan oszol,
osszon másoknak is bomló bánatot 
hogy az én szívemnek ne maradjon sok.[ W.B.]