Gondoltam-----Wilhelem Margareta

Későn fekszem le mostanában
agyamban kering a tett korábban
ijedten ébredek kora hajnalban
szegény szívem dobban cinikusan.

Úgy érzem elkésett boldogságom
még mindig izgat lopott csókom ,
hogy hiába várom a tört holnapot
mindentől messzire lemaradok.


Én úgy érzem minden elveszett ,
te is kezded érteni a helyzetet
homályos foltok, szürke hajnalok
Elkésett út. Bár éppen erre vártunk .

És kérdem akkor bizonytalanul
ha szíved alattomosan sóvárog ,
miért botorkálsz oly gondtalanul
mint idill trillázása, zavartalanul.

Vagy értelmetlen az én akaratom
amit érzek eleven nyomorú napokon , 
tudod szerettelek magas áramon ,
nekem nem kellenek fogadkozások .


Magunkra gondolok fáradhatatlanul
közöttünk az undort, nem állhatom
lehet új hajnalon majd nyílik mosolyod
jelképesen véresen magaddal hordozod . [W.B.]