A legszeb ékszer---Wilhelem Margareta

Én bennem andalog régi idő
nincs kedvemre való édes élet ,
több vagyok mint bármely érték
idegen előttem hamis tüzed.

Bolyongó álmaim sikertelenek
valós igazságok egy cseppben
jó volt veled míg lassan rájöttem
hogy belém döfted kígyó mérged .

Végtelenségig kezeskedem értem
vak pillantással mentem melletted
határtalan hazugsággal kínált szíved
zavaros, torzult ,sötét ellenképek.

És most nagy hiányban szenvedek
a nagy csend körül ölel egyre ,
folyathattam voltam szerencsém
de sajnáltam saját szégyenem .

Most nem látok semmi értelmet
újrakezdeni kihalt emberséggel ,
viszonyt kezdtem mindenkivel,
ki engem vágyódó szemmel nézett. 

Sárba taposom fajtalan emléked
megvásárolt testemmel kesergek ,
úgy érzem lehetek egy gyöngyszem
más szemében a legszebb ékszer. [W.B.]