Hazug szenvedély---Wilhelem Margareta

Szenvedélyek jönnek mennek ,
nemes ,jóságos kísértések
most várakozik az emlékezet
van , ki nem érinti meg kezed. .

Néha elszállnak mint a lepkék
megtagadják vágyam s fájó hitem
nincs már semmi kétely bennem
szívem ésszerűen egyre képtelen

hogy takarosan nélkülözze rendre,
a varázst , forró vágyat szeretetet
fullánkos csókok íze szennyesek
ma felettem kajánul nevetnek .

Nem kellesz ,buja szenvedélyed
ártalmasabb,mintha szívet késelne
de hiába mondom kínosan neked
férfi módra ,nem hiszel nekem.


Átkod rajtam maradt véglegesen,
mert a férfi vágy az csak jelen ,
roggyant imám árnyaktól remeg
fájó kintorna ami bennem rekedt. [W.B.]