2018. szeptember 11., kedd

Önvédelem-----Vilhelem Margareta

Fennmaradtál értem az idők oltárán ,
vaksötéten dereng távolban képed
ördöngösen az élet léha fonákján
együttlétünk eltörpült megértésében. 

Ágyam felett fénylik keretes képed ,
csak fájó üresség árad fényében
ráterülnek elnyúlt testemre szűken
megcsillantva napsugaras emléked.

Ki kit melenget ma forrón álmában
elérve végre a valóság igazához ?
Hova széled majd a sok forró lehelet
mikkel együtt csókolóztunk nyáron.

A törvény nekem adatott örökre
és fáj szűkszavúságom halk zenéje
ma már csak magam kínozom félve
becsapva téged önmagam védtem 

örömök ,sóhajok kincsével terhelten ,
döntést hozott telten minden lépésed
forró karomban védtem valós értéked ,
hogy búcsúzáskor ne legyen sérelmed.

   Ma csak porszemként seper a szél
       rejtélyes titkok csapata békésen kísér
   alázattal telítve, bölcsességükkel ,
              hogy nehogy újra beléd tévedjek. [W.B.]

Most mi a vég ---Vilhelem Margareta

Nincs kezdet és nincs vég
csak részem vagy ami lettél
időben térben tekervényben
visszavárlak, segítség sem kell.

Varázsigéket sugdosok füledbe
hogy ne felejtsél el oly hirtelen
bőröm vágyódó kezedhez ér ,
úgy érzem ez lehet csakis a vég.

Én a csendből békébe kiáltok
szelíd verőfényben látom világom
nem tartott kezed hiába kívánom
egyedül vagyok ki éretted kiállok..

Nincs kezdet ,de ismétlődik a vég
puszta látomásom kavargó ösvény
záródott kapum most merev és rest
csak zavaros illatod árulkodó test.

Közöttünk a szó mind erőtlenebb
előre félek hogy mily rettenetes
közben köztünk a száj még fecseg
de nyelved béna az őszinteséghez. [W.B.]

Sok idö múlva-----Vilhelem Margareta

Felépítettem házam,énbelölem
gyakran járok arra fogva kilincset
örvendek minden cifra élménynek
térben ,időben ott vagyok nélküled.

Nagy volt akkor az utca forgalom
most is belépek ,de csak fulladok
arcok seregében , ugyanolyan hangok
de nyom nélkül maradt a lábnyomod.

Idegen lehet aki még nem ismer
kendőmet nyakam köré tekerem
hunyorítva farkas szemet nézek
nap sugarával, csönd szerelmével.

Most a fájdalmam csak emlékezés
te rég befejezted ,én még tévelygek
találkoznunk kéne mint két idegen
házam ne legyen elviselhetetlen.

Sálammal beborítom a kövezetet
az idő vonal hosszáig ne érjen el ,
házamba nyugodtan bemehetnék
csak már nagyon sok idő állt közénk. [W.B

A búcsúzás -----Vilhelem Margareta


Amit egyszer elfeledtél végre
ne szégyelld
hogy szíved újra pezseg 
dolgok örömére ,
hogy pillantásodban talán még ég
gyötrelmed ,
de tekinteted átsiklik felettem
óvó melegséggel
Egy harc elég a szívdobogáshoz
s dadogó beszédhez
ha elfog a csüggedő lázad heve
végső pillanatban
elcserélhetnéd életed irányát ,
csak a gúnyos szél
ne hozná vissza
kegyetlenül cigarettád füstjét.
Mert szelíd lesz minden elbocsájtás
búcsúzóban 
két kezedet megérinti lágy szellő
ringató dala ,
könnyező tested nyomorúsága felett
sóhaj
panaszos- jaj fakad lépteim után
lengedezve felőlem 
feléd
és érződik a csendes didergésed
mélyében ,
de csak ténferegsz tested magaslatán
kivájva belőlem
szívembe bezárt daloló énekem
ígéretekkel.
S ha piros szájamból ömlene bőven
trillázó éneklés,
puha arcod sugallta tetszésemben
melled égetné. [W.B.]

Megszépült Világ-----Vilhelem Margareta

Az élet kínálkozik szüntelen,
sok mindent művelnek emberek
rombolják a kerek Föld sorsát
homlokuk ráncba torzul gyáván .

Nevetséges életünk szégyenes ,
szüntelen összefüggés érdeke 
tér s időben viszonyulunk benne
s ha barát látogat közönyös leszel.

Látvány, vélemény nincs senkiben 
mint kifordult kesztyű teste, érdes ,
gyűlölet, gyönyör egyre mennek 
ki, mit tartogat vérmes szívében .

Megértjük egymást -ne féljetek
továbbra is a Föld kerek lesz
himbálózol vígan durva köteléken
s a levegő búsan vérzik feletted.

Kikopott cipődön belépnek vétkek
s körülfognak honoráltan értékek ,
feleszmélve saját magadon nevetsz
figyeled azokat, kik figyelnek téged .

Jön majd virradat s arcod fénylik ,
míg boldogan cirógat egy tekintet
félreérthetetlen vártad e percet
a megszépült világ napos helyen. {W.B.}

Sem út sem cél---Vilhelem Margaret

Ott álltál tőlem nem messze
némán ,döbbenten
és lestem
ami biztatni tudna engem ,
de elvégeztetett 
felettünk a forgó ragyogás
volt-nincs ,elmúlt a varázs .
Életünk szétgurult csendben
őrizve furfangosan
megtépett ,megcibált rendet
a kérdés lebeg
ki, kit győzött le
de tisztázott már
érzi minden porcikám ,
mégis sosem tanulunk belőle
mert most is ott állsz 
nem messze tőlem
merészen,
mert a titok megmarad
árván ,
egy kellemetlenségnél
már oly mindegy 
melyiknél ,
csikorgó foggal üresen
de nem találunk
sem utat sem célt.[W.B.]

Az iszonyat---Vilhelem Margareta

Forrón ölelgettél
hidegen szerettél ,
"légyottod" sem volt
csak kínos zavarod.

Pohár koccant köztünk 
illatos bor termése
kezeink összeértek
hidegség fogott el.

Érzéseid furcsák
nem hétköznaposak
földre nézett szemek
szavaid meg kurták.

Kisiklott vonatod 
hordoz iszonyatot ,
melletted senki volt
biztos ez volt sorsod [W.B.]

Felesleges őszinteség ---Vilhelem Margareta

Repülnek rengetegbe
ki nem mondott érzelmek
a lírának semmi értelme
ha nem írod meg mit érzel.

Érzem gyakori mámorban
igaz gyöngyöket szültem
vagy csak agyam képzelete
játszik csalfán, velem.


És vacogok elhidegülten 
mindentől mi lírát kerülget
képzeletem csak irrealitás
és egy nagy adag moralitás.

Kócos lelkemben sűrű zavar
soraimban sok a zűr-zavar
magamnak írt egyszerűség
félek , senki nem érti meg.

Az őszinte szavaim ridegek
becsapnak ,csúnyán átvernek
ha hazug vonalon keringek
tövis koszorút remélhetek.

Ezért hiszem meghitten
megelőlegezett képzeletem ,
mindennapi ostobaságom
           felesleges,eltaposott út volt .[W.B.]

Mindig van vég---Vilhelem Margarteta

Kezének durva érdessége
szúrta már fájó kezemet
szájából gőg habzsolt rekedten
szeme gyanakvó nézéssel.

Mellékutakon sötétben sétált
hazug szélcsendben megállt
igaz igazat cáfolt átlátszó arcán
szájából fergeteggel tőrt az orkán. 

Előttem elosont nagyvonalú lépte
kabátja fércében lüktetett szívem
mikor mindenki üresen kémlelte
gyorsan kereket oldott előlem.

Majd összezárult előttem a vég
a kezdet a véggel kéz a kézben ,
a mindenség szűk törvényében 
ellopta szívemet kabátja fércében.[W.B.]

Csak várni kell---Vilhelem Margareta

Foszladozó világ felett
ne ess kétségbe sosem,
múltad jön szembe veled
hadd hogy sírjon egyeseken .

Megtörve ne légy békétlen
én is tudom ,te is érzed
egy rövid simogató kéz
több mint egy életművész .

Csillagtalan ösvényeken
utad néha törvénytelen
a percek kattogó csendjén
várásodban,győz szerencséd.

Minden út majd révbe fut
talán másfele , mint tud
de megalázva ,elgyötörve
visszatér a küszöbödre.

Nem voltam jó senkinek
nem várok sok érdemet
míg zúg a vérem idebenn
küszöbömet újra festem. [W.B.]

Vésztjósló idő---Vilhelem Margareta

Szellőként libben az idő
fürge ,fiatal ütem kergeti
szakadozó ködös éjben kering
sarkában már csak árnyék ring.

Nyűgösen ráncolja homlokát
nyomai nyomtalanná válnak
élet szülötte álmokat kerget
szívedre teszi kezét álnokul .

A kavargó mozgása oly idétlen
míg köd oszlik ,ő kúszik előre
tested köré fonódik ingerülten
szájából durvaság reng az égen .

Poros torony óra hívó hangjára
bolygók között harciasan topog
s mélyen hallgat,csak ijesztget
nyomorult idő melletted kucorog.

Végig kísérte utadat álnokul
gonosz gondolatokat kujtorog 
ireg-forog gyakran reád vigyorog
tudtodra adja túl sokat adott. [W.B.]

Történés----Vilhelem Margareta

Ketten megyünk az úton,
fejünk felett madárcsicsergés ,
végleges gondolatot boncolunk
szólunk egymáshoz
töprengés nélkül,
csak serény percek figyelnek
s mint átlag emberek
tájékozódunk testünk után .
Mennyi láz mennyi izgalom
volt a kezdet ,
tánc ,csók, sok felejtés
misztikus ragyogó törekvés
tette szégyené lépéseink .
Az ismerős tested közelsége
enyhíti a megtorpanást
s csendben elfordul tekintetünk
még ketten megyünk az utcán
ismétlődő zavaros beszédünk
lehetetlené teszi az unott éjszakát. [W.B.]

Selyemruhás idill---Vilhelem Margareta

Rövid volt az az évad
füstös álarcod szembenéz
vigyorgó arcommal ,
de a felszabadulás az enyém,
tiéd az eltiprás, kesergés.
Csak alkalom voltam 
csipkés selyem harisnyámban
akár a feldicsért cseléd ,
de semmi sem megbocsátható
mi veled kapcsolatban
parázna szavakat sírna ,
csak túlélő lettem
egy hosszú monogramból,
névvé változott
névtelen passziója.
Balonkabátos őzike voltam
mi kallódik mostan ,
kimostam 
valamelyik patakban
miközben sírtam.
Mennyi idő telt el azóta,
és hányszor hessegettem
zord arcod ragályát .
De már nincs emléked nevemről 
mikor a te bűnöd voltam
ma már fentről nézlek vigyorral
a hamvadó zöld mezőn ,
tornyom ablakából
növény szagú szélben
fénylő selyem ruhámban
szememben ifjú mosollyal.[W.B.]