A búcsúzás -----Vilhelem Margareta

Amit egyszer elfeledtél végre
ne szégyelld
hogy szíved újra pezseg 
dolgok örömére ,
hogy pillantásodban talán még ég
gyötrelmed ,
de tekinteted átsiklik felettem
óvó melegséggel
Egy harc elég a szívdobogáshoz
s dadogó beszédhez
ha elfog a csüggedő lázad heve
végső pillanatban
elcserélhetnéd életed irányát ,
csak a gúnyos szél
ne hozná vissza
kegyetlenül cigarettád füstjét.
Mert szelíd lesz minden elbocsájtás
búcsúzóban 
két kezedet megérinti lágy szellő
ringató dala ,
könnyező tested nyomorúsága felett
sóhaj
panaszos- jaj fakad lépteim után
lengedezve felőlem 
feléd
és érződik a csendes didergésed
mélyében ,
de csak ténferegsz tested magaslatán
kivájva belőlem
szívembe bezárt daloló énekem
ígéretekkel.
S ha piros szájamból ömlene bőven
trillázó éneklés,
puha arcod sugallta tetszésemben
melled égetné. [W.B.]