Mindig van vég---Vilhelem Margarteta

Kezének durva érdessége
szúrta már fájó kezemet
szájából gőg habzsolt rekedten
szeme gyanakvó nézéssel.

Mellékutakon sötétben sétált
hazug szélcsendben megállt
igaz igazat cáfolt átlátszó arcán
szájából fergeteggel tőrt az orkán. 

Előttem elosont nagyvonalú lépte
kabátja fércében lüktetett szívem
mikor mindenki üresen kémlelte
gyorsan kereket oldott előlem.

Majd összezárult előttem a vég
a kezdet a véggel kéz a kézben ,
a mindenség szűk törvényében 
ellopta szívemet kabátja fércében.[W.B.]