Most mi a vég ---Vilhelem Margareta

Nincs kezdet és nincs vég
csak részem vagy ami lettél
időben térben tekervényben
visszavárlak, segítség sem kell.

Varázsigéket sugdosok füledbe
hogy ne felejtsél el oly hirtelen
bőröm vágyódó kezedhez ér ,
úgy érzem ez lehet csakis a vég.

Én a csendből békébe kiáltok
szelíd verőfényben látom világom
nem tartott kezed hiába kívánom
egyedül vagyok ki éretted kiállok..

Nincs kezdet ,de ismétlődik a vég
puszta látomásom kavargó ösvény
záródott kapum most merev és rest
csak zavaros illatod árulkodó test.

Közöttünk a szó mind erőtlenebb
előre félek hogy mily rettenetes
közben köztünk a száj még fecseg
de nyelved béna az őszinteséghez. [W.B.]