Ha már----Vilhelem Margareta

Lassan fényűző lesz minden álmom
és kergetőznek benne ábrándok,
s színes szárnyak repdesnek a szélben,
húsomat mardossák fájó illatok.



Lassan megszokom a kihűlt álmokat,
felettem apadnak kimúlt ragyogások,
örülten futkorászok kutatva énem,
vajon mikor tűnnek el majd az átkok?


Vesződöm szennyemmel , talán okkal
keresem elvesztett merszem ,
meghúzódva tépett alázattal lesem ,
ahogy elszállnak a rongyos tegnapok.

Lassan ébresztgetem a megtérő bíbort
és térdepelek szétzúzott csillagon,
valahol messze orgona muzsikál,
s megkaparintom a fájó holnapot .

Valahogy fáj a nem akarás vágya,
szeretnék hulló csillag fénye lenni ,
bevonnám fájdalmam arany sugárral
és szétseperném az idő sóhaját.


Lehet elérem a bolondos holnapot,
mi kajánul néz rám szenvtelen,
igaz gyöngyből fonott kalárisom,
lobog már koszorús fejemen.[W.B.]