Csóktalanul----Vilhelem Margareta

Gyakran térek vissza feléd 
emlékeim kopognak csendben
vakság fényében buzog vérem,
kocsonyás lesz kidagadt erem.


Holtak ébredő táncát járom 
fájdalmas arcomon keserűség 
ráncba torzul fehér homlokom
dühös alázattal énem sajnálom .

De ha régi szavad csak szánalom 
harcos öklömben illatozó virágok
megkésve súroljak tüzes arcod
és csókjaimat viselem magamon.

Marad a nedves árnyak tövében
a pusztulásra termett szerelem
bús virágomban ködös illat terem
s maradok egy fájó örökös csend.

Az érzelmek,mosolyok, keservek
jönnek elémbe szívem tengerén
csók-kéj halvány bársony szigetén
ajkamra csúsznak forrón lágy igék.


Káprázatos múltunk tüzes életén
még hullnak szirmok békésen
csóktalan ajkam keserű szó nélkül
siratja elmúló megfakult életem.{W.B.}