A viadal-----Vilhelem Margareta

Vért hullajt a bánat,
az éjben,
rügyeket fakaszt
szélben,
rongyokra tépi ráncait
a fájdalom.
Kalitkában vergődik,
s sok remény,
széttépi láncait,
a gyötrelem,
kitör a kék égre,
a veszedelem,
elnémítja a hangokat,
az értelem,
ködbe foszolva ,lassan, 
felszáll
a bánat karja és égre,
emeli
intő ujját,mely vörös,
s hadakozik,
megfogja Napnak sugarát,
mely éget és fáj,
de fogja erősen lángját,
s hamuvá,
morzsolja kezével,szívének várát. [ W.B ]