Házad elött---Vilhelem Margareta

Ma házad előtt jártam,
az ajtód nyitva volt,
Te nem voltál bent,
senki sem fogadott.
Szép nyári napokon,
beléptem hozzád,
szemeid ragyogtak,
karjaid kitártad,
s csókokkal halmoztad,
szemem,arcom,szájam.
Tudtam nagyon kívánsz,
hogy nagyon vártál rám,
tudtam, csak mámoros
percek ,szeretője voltál.
Ma kietlen házad,s
bent senki sincs,
a mámor az elszállt,
de maradt egy kincs,
szívem rejtekén,
megbújva ott hever
szerelmünk emléke,
a bársonyos kezed,
gyöngéd ölelése,s
szemed kékségének,
csodálatos fénye. [ W.B.]